első évad/2. A találkozás

Itt vagyunk Londonban és már csak egy hét van a díjátadóig. A csodaszép ház ahol most lakunk London külvárosában helyezkedik el. Mivel nem helyiek vagyunk, ezért a szüleink egy régi kedves ismerősre bíztak minket, ő nem más mint a 30-as éveiben járó Jean.
Jean: Sziasztok lányok, itt a napirend! 8-tól 12-ig próba az LMFAO-val, utána meglátogatjuk a Harrods-áruházat, és veszünk nektek néhány új göncöt!
Ro: Micsoda szívélyes fogadtatás! Szervusz kedves Jean!
Tory: A napirend túlságosan feszített, nem mehetnénk holnap?
Jean: De holnap iskolába mentek!
Ro-Tory: Miiiiii?
Tory: Azt hogy érted...
Ro: Iskolába?????

A táncpróba kellemesen telt Redfoo és Skyblu nagyon viccesek és kedvesek voltak.

                                                                *Egy hét múlva*

Szombat van és háromnegyed nyolc, az élő adás mindjárt kezdődik, a stadionban több mint 300 ezer ember. "Öt perc múlva kezdtek!" hangzott a felszólítás. Nagy sikítás hallatszik. Gyorsan visszafutottunk az öltözőbe, hogy megnézzük minden rendben van e velünk. Visszafelé már hallottuk hogy számolnak vissza amikor...

*Ro
Rohantam Tory után ahogy csak tudtam és láttam, hogy egy szőke srác kezébe zuhant. Gyorsan történt ezért hirtelen nem is tudtam megállni, hátrafelé néztem és egyszer csak BUMMM...

*Tory
Rohantunk, ahogy csak tudtunk, hátra néztem, hogy Ro bírja-e a tempót, amikor megbotlottam egy vezetékben és egy helyes szőke srác kezeiben találtam magam. Ro hátra nézett, hogy mi történt velem, amikor összeütközött a göndör hajú sráccal. A pillanatot amikor a karjaiban tartott csak az rontotta el, hogy Ro és a srác hangos veszekedésbe kezdtek.

*Niall
A színfalak mögött épp Zayn-nel beszélgettem, amikor egy göndör fürtös lányt kaptam el aki megbotlott a vezetékekben. Egy egyszerű "köszi"-vel elintézte az egészet és rohant is tovább.

*Harry
A színfalak mögött hatalmas volt a nyüzsgés. A fiukkal próbáltunk koncentrálni a fellépésre. Egész nap nyűgös voltam, mert Lou folyamatosan idegesített, a hangulatot az is fokozta, hogy valaki belém rohant. Mivel hirtelen haragú vagyok és a kedvem sem volt fényes, megfordultam és ráordítottam:
Én: Mi a ...??-ordítottam-
De Ő csak elképedve nézett.
Én: Ohh, bocsi!
Ő: Nézz már a szemed elé!
Én: Mi van????
Tovább futottak, de ez a találkozás azért is volt meglepő, mert utána Lou pofon vágott, hogy ne nézzek már utána olyan mereven és tátott szájjal. A szépségétől még a szavam is elakadt de a reakciójától még jobban elképedtem.