2./6. Végleges búcsuzás?!

*Ro*

Igen, az egész éjszakát Harry-vel töltöttem. Semmi extra, csak beszélgettünk és beszélgettünk és a végén már csak arra lettem figyelmes hogy teljesen felszabadultam és úgy igazából nevettem, mármint nem csak erőltettem, hanem csak úgy jött magától. Szinte alig aludtunk, nagyjából csak pár órát, de még csak most tudatosul bennem hogy valószínűleg ez az utolsó reggel hogy Harry mellkasán ébredek. Össze kell szednem magam, mert ma utazunk vissza az államokba. Próbálok észrevétlenül kikelni az ágyból és néhány ruhadarabbal a kezemben a fürdőt veszem célpontul.
Végül sikeresen felöltöztem és hála az égnek a bőröndjeim már lent vannak a nappaliban ugyhogy már csak Tory-t kellene megkeresnem, vagyis már meg is találtam: a nappaliban várakozik Niall-el, minden bizonnyal rám.
-Indulhatunk? -suttogom-
-Harry nem jön? -kérdezi Niall-
Csak megrázom a fejem, jelezve hogy nem igazán akarok Hazza-tól elbúcsúzni, mert minden egyes pillantása olyan mintha kést döfnének a hátamba.

London időjárása nem éppen a legmelegebb, de a mai reggel egyszerűen hátborzongató. Jeges szél fúj, az eső is szemerkél és a napnak még csak hűlt helyét sem látni. Beülünk a taxiba és fejemet az ablaküvegnek támasztom, és néma csendben hallgatom Tory és Niall beszélgetését. Olyan aranyosak együtt, nem tudom mi lesz Tory-val ha haza érkezünk.
Gondolataimat még mindig próbálom terelni azzal a különbséggel hogy most már a Heathrow reptér fényesre csiszolt padlóján sétálunk. Még negyed óra a beszállásig, és egy kicsit arrébb vonulok hogy Tory és Niall utolsó gondolataikat is átadhassák egymásnak.
Csak bámulom a nem éppen kicsi gépeket a hatalmas üvegablakon át, mely egész alakomat visszatükrözi. Ám magamon kívül észre veszek benne egy másik alakot, pontosan a hátam mögött. Ahogy beazonosítom az alakot, azt a bizonyos kést nem csak hogy belém döfték hanem meg is forgatták bennem.
-Ugye nem gondoltad, hogy búcsúzás nélkül elmehetsz? -szólal meg a személy, aki nem is lehet más mint Harry-
-Figyelj Harry...-fordulok hozzá-
-Csak mondd ki! -vág a szavamba-
-Kérlek ne nehezítsd meg! -könyörgök neki-
-Csak mondd ki! -emeli fel a hangját-
-Rendben...oké...szeretlek...érted? De mind ez mit sem segít rajtunk, mert nem fogjuk többé látni egymást! Ha ez segítene milliószor is kimondanám hogy szeretlek, de nem segít! -és elsírom magam mert végül ki tudta belőlem hozni azt az egyetlen szót amit előtte még egyetlen fiúnak sem mondtam teljes szívemből-
-Én is szeretlek!  -súgja a fülembe és még egyszer, utoljára megcsókol-


*Tory*

Fejemet a repülő ablakának támasztom és nézem a felhőket. Miért nem lehet minden egyszerűbb? Miért kell ennyi bonyodalom? És ezen kérdések tompulnak bennem mert eszembe jut hogy Niall mit mondott a repülőtéren:
"Ha szeretsz valakit, engedd el!" Nem szeretem ezt a mondást, mert ha igazán szeretsz valakit akkor azt soha, de soha nem tudod igazán elengedni. -itt arcomat két kezébe fogta- Tory, soha nem foglak elengedni, mert örökre a szívembe zártalak! Ígérd meg, hogy nem ez az utolsó, hogy látjuk egymást, mert azt nem bírnám ki! Teljes szívemből szeretlek, bár ha ezt nem is mindig mutattam ki, hidd el! Kérlek soha ne felejts el! -és megcsókolt-
A könnyeim most is, mint akkor folyóként zúdulnak végig az arcomon. Nem tudom, hogy hogyan sikerült neki, de a szívembe férkőzött és úgy látszik, hogy onnan soha nem fog kibújni. Lehet, hogy csak beképzelem, de most fizikailag is megfájdult és elnehezült a szívem. Csak rá tudok gondolni, és ha rá gondolok akkor az jut az eszembe, hogy valószínűleg hazudtam neki. Hazudtam neki hogy újra látjuk egymást, mert ez teljességgel lehetetlen. Remek, most még a bűntudat is emészt.

A repülőnk aikeresen leszállt a Bostoni repülőtéren. Veszek egy nagy levegőt és Ro után sietek a terminálba. Ahogy belépünk rengeteg embert pillantok meg, akik ahogy észre vesznek minket eszeveszettül kezdenek felénk rohanni. Fényképezőgépek, kamerák és diktafonok vannak a kezükben. Leblokkoltam. Nem tudok mozogni, csak rémülten kapkodom a fejem egyik irányból a másikba. Ro karon fog és utat törve magunknak próbálunk távozni a helyiségből. Kérdések zuhataga omlik ránk, és a vakuktól alig látok valamit.
-Hölgyeim, mi a helyzet a One Direction-os fiúkkal? -jön is egy kérdés-
-Tory, most akkor együtt vannak Niall-el? -jön egy másik-
-Ro, mi a helyzet a Styles fiúval? -ennél a kérdésnél Ro-nál elszakadt a cérna-
-Nem kívánunk nyilatkozni! -közli ingerülten a riporterekkel-
Barátnőm leint egy taxit és fél órás autóút után újdonsült otthonunkba érkezünk. Felvonszoltama bőröndömet a szobámba és begurítottam a sarokba én magam pedig az ágyamra feküdtem és pár perc plafon nézegetés után elnyomott az álom.

*1 héttel később*

*Ro*

Egyszerűen hihetetlen. Egy hete érkeztünk vissza, és ez az egy hét kínszenvedés volt. Hogy miért? Először is nem tudunk sehova se menni, mert a paparazzok mindenhol ott vannak és mindenhova követnek. A sarki boltba sem tudunk úgy bemenni hogy ne készülne rólunk kép. Másodszor is mert így bezárva kell élnünk, teljesen elzárkózva a világtól. És harmadszorra mert...na mind egy, ha annyit mondok, hogy: hiányérzet egy bizonyos személy után...ebből azt hiszem ki lehet következtetni...
Tory-val beszélgettünk és mind a ketten életünk legnehezebb döntését hoztuk meg. A döntésünk pedig, hogy kicselezzük a világsajtót és vissza utazunk Angliába. Senki sem hinné hogy ezek után vissza merészkednénk az Egyesült Királyságba. Tory úgy döntött, hogy az Angliai táncakadémiára iratkozik át, én pedig halasztok egy évet a Harvardon és Jean-t boldogítom illetve boldogítjuk tovább. Ma este indul a gépünk a szigetországba.

*Még egy héttel később*

*Tory*

Egész jól megvagyunk itt, Londonban. Persze a sajtót mind az USA-ban, mind Angliában foglalkoztatja az a kérdés hogy vajon hova tűntünk. Minden esetre jól érezzük magunkat, egész jól megy a suli, és Ro sem unatkozik, Jean eléggé lefoglalja. Reméljük nemsokára lecsillapodnak a kedélyek és nem lesz majd szükséges inkognitóban maradnunk.
-Tory, csörög a telefonod! -rohan be kétségbeesetten Ro a szobámba,és oda dobja nekem a készüléket-
-Jó, és miért kell ennyit kohozni belőle? -kérdezem kioktatóan-
-Nézd meg, hogy ki keres! -parancsol rám-
A telefon kijelzőjére tekintve majdnem szívbajt kapok. Niall hív.
-Szia! -köszönök bele bátortalanul, majd kihangosítom a mobilomat-
-Szia, van egy jó hírem! Az USA-ba megyünk turnézni! Újra láthatjuk egymást! Hát nem fantasztikus? -meséli lelkesen-
-De. Az. -válaszolom lelombozottan-
Ro kezét a szája elé kapja és kikerekedett szemekkel teljesen ledöbbnve, foglal helyet az ágyamon.
-Valami baj van? -kérdezi ijedten Niall-
-Nem, semmi, de ne haragudj, most le kell tennem! Majd beszélünk! -köszönök el tőle, majd lerakom a készüléket-
-Most mit fogunk csinálni? -kérdez idegesen Ro-
-Nem tudom, nem tudom...-kezdek el pánikolni-

*Niall*

Két hete nem halottam és nem láttam Tory-t, és most hogy beszéltem Vele furcsán viselkedett. Már nagyon vártam, hogy újra láthassam és beszélhessek Vele. Amikor megtudtam hogy az államokba megyünk turnézni nagyon izgatott lettem, de nem a koncertek miatt hanem mert végre újra láthatom. A gépünk New Yorkban szállt le, de Harry és én úgy döntöttünk hogy villámlátogatást teszünk Bostonba. Autót béreltünk és hála Harry vezetési tudásának, hamarosan a lányok házánál vagyunk. Legnagyobb meglepődésünkre nincsenek otthon, ezért ugy döntöttünk hogy meglepjük őket az iskolájukban. Megálltunk a táncakadámiánál, besiettem és Tory után érdeklődtem.
Ledöbbenve sétálok vissza Harry-hez.
-Mi történt? -esik nekem Haz-
-Elmentek...

2/5.Megválni valakitől,aki a legfontosabb.

*Ro*

Tegnep este győzködések árán Harry mellett aludtam. Minden képpen kerülni akarom a szemkontaktust vagy a beszéd helyzeteket, mert ha újra a szemébe nézek vagy ha újra beszélnem kell Vele akkor meg fogok törni, amit most, pont most az úgy nevezett "felejtés"-kor nem kellene. Viszont bennem van az az érzés hogy: Édes Istenem bárcsak minden olyan egyszerű lenne és bárcsak Vele lehetnék, nincsen semmi más a világon amit jobban akarnék, csak az hogy újra megcsókolhassam és hogy szabadon, mindenféle feltétel nélkül és fájdalom árán Vele lehessek. De logikusan kell gondolkoznom, merthát nekünk úgy is vissza kell mennünk az államokba.
-Jó reggelt, minden rendben? -ül ki mellém a teraszra Harry-
Nem szólok, csak bólintok és próbálok nem rá nézni.
-Nézd Ro! -és az asztalon pihentetett kezemre emeli az ővét amitől libabőrös leszek- Tudom hogy az utolsó beszélgetésünk az államokban nem sikerült valami jól de remélem amit tegnap az öltözőmben mondtál nem gondoltad komolyan. -és keresi a szemkontaktust velem, amit szíveskedek neki nem megadni-
-Figyelj Harry! Mindegy hogy mit mondtam tegnap, vagy az elött vagy az elmúlt hónapokban. Teljesen mind egy, mert ez a múlt és nem sok esély van rá hogy legyen közös jövőnk.  Nem sokára vissza kell mennünk az USA-ba, tanulnunk kell majd, meg egyenesbe hozni az életünket. És itt vagytok ti, akiknek az interjúk és koncertek mindennaposak. Nem hiszem hogy sok időtök lenne ránk. -fejezem be a mondandómat amit sikerült úgy elmondanom hogy nem néztem a szemébe-
Felállok és indulni készük be a házba, de megfogja a karom és maga felé fordít.
-Ezt most mondd úgy hogy közben a szemembe nézel! -köti ki határozottan-
-Harry, kérlek...
-Csak mondd a szemembe! -emeli fel a hangját-
-De nem tudom!! -sírom el magam, majd szorosan magához húz-

*Tory*

Isteni érzés Niall mellett ébredni. Ő már fennt volt, ezek szerint azt várta hogy felébredjek.
-Jó reggelt! -köszön mosolyogva-
-Jó reggelt! Éhes vagyok, megyünk kajálni? -ébredezem-
-Így álatlában én szokatm kelni! -és jóízűt nevet a kirohanásomon-
Lementünk a konyhába ahol Liam, Lousi és Zayn már nagyban reggeliztek.
-Merre van Ro? -kérdezem a fiúktól-
-Kint beszélget Harry-vel. -válaszol két nyelés közt Louis-
-Igen? -lepődök meg, mert tudtam hogy Ro eltervezte hogy nem fog beszélni Harry-vel- És miről beszélnek? -érdeklődöm tovább-
-Nem tudom, de biztos fontos úgyhogy utána biztos elmondják majd! -válaszol Zayn-
-Azt nem hiszem! -válaszolunk egy emberként Niall-el-
Az emlegetettek ebben a pillanatban lépnek be a nappaliban. Egymás mellett mennek, szótlanul, lelombozottan, fájdalmasan. Ro az emelte felé siet mikor a lépcsőhöz fordul Harry szólásra nyitja a száját de inkább jobbnak látja semmit sem mondani.
Egyből barátnőm után sietek kit Harry szobájában találok. A cuccait pakolja.
-Na miről beszéltetek? -kérdezem lelkesen-
-Semmiről. -mondja kifejezéstelenül, de enyhe orrhangot vélek felfedezni a hangjában-
-Te sírtál? -fordítom magam felé-
-Ne..Igen.
-Mi történt?
-Nem tudok neki hazudni...mondtam neki hogy ez így nem fog működni...-kezd bele-
-Igen, és? -siettetem-
-Azt kérte hogy mondjam a szemébe...és nem ment...
-Ohhh...-húzom magamhoz-
-És mi van Veled és Niallel? -érdeklődik-
-Szeretem Niall-t és nem akarom elveszteni...de ez így is úgy is be fog következni...-folytattam volna de Niall kiabált lentről.
-Szavad ne feledd! -köti a lelkemre Ro-
Megöleltem majd gyorsan zakatolok lefelé a lépcsőn.
-Mi történt?-érdeklődöm-
-Hát,hogy ugye este eljössz velem vacsorázni?-érdeklődik-
-Persze-
-Akkor készülődj-
Összekaptam magamat és elindultunk vacsorázni.
Nagyon finom volt minden,de nekem is beszélnem kellett Niall-el.
-Niall,drágám beszélhetnénk?-
-Persze ,mi baj van-
-Tudod,hogy én holnap visszame-nem bírtam tovább eddig is magas hangon beszéltem,de most sírnom kellett,a könnyek csak úgy potyogtak a tenyerembe-megyünk az USA-ba és te vagy az életem,de te is tudod,hogy az USA és Anglia között CSAK egy Óceán van,de a kapcsolatunkban így akár egy űr is lehet-
Niall nem szól semmit csak letörli a könnyeimet és megcsókol.
-Tudom-és az arcomra cseppen az egyik könnycseppje.
Nehéz a távolság miatt megválnod egy olyan embertől,akit még magadnál is jobban szeretsz.
Haza mentünk és,ahogy gondoltam Ro és Harry is együtt töltik az utolsó éjszakát.

2/4.Az olimpia

Sziasztok reméljünk olvassátok a blogot ebben a részben kicsit több szó esett Niall és Tory kapcsolatáról,de ne aggódjatok Harry ás Ro kapcsolata sem fog háttérbe szorulni,sőt.....
Jó olvasást.
Puszi:Tory és Ro

*Tory*
A csók,ami pár másodpercig tartott éveknek tűnt.
Ezt az érzést már régen éreztem.
-Niall,szeretlek-súgtam halkan a fülébe -
De válaszként egy szájra puszit kaptam.

*Ro*
Az öltöző ajtaját épp becsuktam,amikor megpillantottam Tory-t és Niall-t kéz a kézben.Akaratlanul is elmosolyodtam.
-Jól sejtem?-kérdeztem-
Válaszként csak annyit láttam,hogy Niall egy puszit nyomott drága barátnőm homlokára.
Srácok még 5 perc -tűnt fel Liam a folyosó végén.
Niall is bement az öltözőjébe.
Tory-val visszamentünk a helyünkre,majd elkezdődött a megnyitó.A fiúk következtek elénekelték a What Makes You Beatiful-t ,majd a One Thing-et. A fiúk elmondták,hogy milyen nagy dolog,hogy énekelhettek az olimpián és,hogy köszönik ezt a nagy lehetőséget,majd:
-Most megfogtok lepődni,de van ilyen-mondta Harry-
-Nekünk is van magánéletünk és mivel előbb utóbb kiderülne,ezért most  felválaljuk-mondta Niall-
-Tudom,hogy te nem így érzel de én viszont sajnos-mondta Harry és közben végig engem nézett-
-A kapcsolatunk sok fájdalmon keresztül jutott idáig-mondta Niall és sóhajtott egyet-
Niall és Harry eltűnt a színpadról.
Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy közelítenek felénk.
-Tory!Én nem megyek fel a színpadra-kötöttem ki-
De már késő volt mert Harry ott állt előttem 10 centire.
Az előttem álló Tory hátranézett,mert Niall a kezét nyújtotta neki én csak biccentettem egyet.Tory és Niall kézen fogva indult a színpad fele.Én Harry karjába karoltam.

Felértünk a színpadra és Louis azt mondta helyesbítek üvöltötte a mikrofonba,hogy- itt vannak a párocskák,jajj de szépek vagytok -
A fiúk bemutattak minket NÉV szerint csak az jár a fejembe,hogy Csak apuék ne nézzék.
Ez után a "kis" eset után visszaültünk a helyünkre Tory annyira könyörgött,hogy nézzük meg a vízilabdásokat,mert,hogy van valami családbarátjuk ott.
Tory nagyszülei  Magyarországon élnek.

*Tory*
Elmentünk az uszodába,a magyar válogatott már a vízben volt.
-Hogy hívják ?-kérdezte Ro-
-Valami Irmes,de látásból tudom ki az.Ott is van -mutattam egy izom kolosszusra -
Integettem neki a lelátóról,de neki csak arra volt ideje,hogy egy mosolyt dobjon és úszott is tovább.
A meccs elkezdődött a magyarok hozták el a labdát.
-Amúgy kik játszanak?-érdeklődött Ro-
-Magyarország-Horvátország.válaszoltam-
A meccset nagyon élveztük,amúgy a magyarok nyertek 11-9-re.
Nem tudtam szót váltani az ismerőssel,mert sietnünk kellett Jeanhoz.
A kijárat fele vettük az irányt,amikor a kedves 5 tagú fiúcsapat utunkat állta.
-Fiúk erre nincs most idő-idegeskedtem-
-Sietnünk kell-emelte fel a hangját Ro-
-Nem,hozzánk jöttök a bőröndötök már nálunk van-oktatott ki minket Louis-
-És Jean?-értetlenkedett Ro-
-Megbeszéltük vele-kacsintott egyet Harry-
Nagy nehezen belegyeztünk a fiúk döntésébe és elindultunk hozzájuk.
Lepakoltunk.
-Hol fogunk aludni?-kérdeztem-
-Te pl Niall-el fogsz aludni a drága barátnőd meg velem-mondta Harry-
-Szó sem lehet róla-mondta Ro-
Majd félre hívott.
-Ezt te sem gondoltad komolyan ide jöttünk és egy csók mindent megváltoztat Tory,ébredj már fel-
-Ro nyugodj meg.Tudod azóta várok erre a csókra mióta csak "barátok" vagyunk Niall-el,de nem tudom mi van veled ,azt hittem,hogy örülsz,hogy megint együtt vagytok-
-De örülök vagy én nem is tudom,de ezt ne itt és ne most beszéljük meg-
Visszamentünk a fiúkhoz,akiket nem találtunk.
-Ez kellett-mondta Ro szemrehányóan-
-De hol lehetnek?-kérdeztem-
Az udvar felé vettük az irányt,ed a fiúk itt sem voltak.
Az egész ház üres volt.Mivel imádok sportolni ezért elmentem futni.
Szerencsére a közelben van egy sportpálya,úgyhogy utam oda vezetett.
*Ro*
Tory 5 perce ment el,de valamiért úgy rohant vissza.
-Hát te nem futsz?
-Futnék,ha nem lenne tele minden idegesítő fotósokkal és riporterekkel-
-Mi,de hol találkoztál te velük?-
-Az utca tele van,úgyhogy a lábunkat ezentúl nem tudjuk anélkül kitenni az utcára,hogy valami fotó ne készüljön rólunk.
Tory-val sosem lehet unatkozni,mert mindig csinál valamit.
Most éppenséggel kitalálta,hogy táncoljunk.
Bekapcsoltuk a tv-t és elő kerestük a táncos játékot.
Az első 5 szintet simán teljesítettük,de meguntuk.Mivel,amiről a fiúk nem tudnak az nem fáj nekik.Úgyhogy elővettünk egy kis szeszes italt.De nem ittunk sokat,csak annyit,hogy elég kegyen a mindenen nevetéshez.Egyszer csak hazaértek a "jó"madarak.
-Sziasztok,ti meg hol a fenében voltatok?
-Próbáltunk haza jutni a boltból,de az újságíróktól nem lehet egy könnyen megszabadulni-magyarázkodott Zayn-
Tory-ról tudni kell,hogy ő bírja a piát,de a baleset óta minden megváltozott.
-Szandál,milyen hülye szó ez,hogy szandál?-viháncolt magában Tory-
A fiúk kérdően néztek rám én csak legyintettem egyet.

*Tory*
Nem ittam olyan sokat csak feltűnően jó kedvem volt.De 2 pohár hideg víz után ez a jó kedvem is elszállt.
Megvacsoráztunk és felmentem Niall szobájába.
Nagyon meleg volt,úgyhogy elmentem és megfürödtem jéghideg vízzel.Nem vettem fel a pizsim mivel megsültem volna,úgyhogy csak egy bugyiban és melltartóban feküdtem az ágyon.
Niall mikor benyitott csak annyit mondott:Felőlem oké és ő is elment fürdeni.Rajta is csak alsó gatya volt.
Lefeküdt mellém,és a hajammal kezdett játszani,majd magához húzott és hosszas csókolózásba kezdtünk.
Majd a kezem egyre és egyre lejjebb csúszott.A fenekemen pihentek a kezei.Majd a következő pillanatban a melltartómmal babrált.
-Niall,ne,ma ne-
-Ne haragudj nem akartam siettetni a dolgot-