2./6. Végleges búcsuzás?!

*Ro*

Igen, az egész éjszakát Harry-vel töltöttem. Semmi extra, csak beszélgettünk és beszélgettünk és a végén már csak arra lettem figyelmes hogy teljesen felszabadultam és úgy igazából nevettem, mármint nem csak erőltettem, hanem csak úgy jött magától. Szinte alig aludtunk, nagyjából csak pár órát, de még csak most tudatosul bennem hogy valószínűleg ez az utolsó reggel hogy Harry mellkasán ébredek. Össze kell szednem magam, mert ma utazunk vissza az államokba. Próbálok észrevétlenül kikelni az ágyból és néhány ruhadarabbal a kezemben a fürdőt veszem célpontul.
Végül sikeresen felöltöztem és hála az égnek a bőröndjeim már lent vannak a nappaliban ugyhogy már csak Tory-t kellene megkeresnem, vagyis már meg is találtam: a nappaliban várakozik Niall-el, minden bizonnyal rám.
-Indulhatunk? -suttogom-
-Harry nem jön? -kérdezi Niall-
Csak megrázom a fejem, jelezve hogy nem igazán akarok Hazza-tól elbúcsúzni, mert minden egyes pillantása olyan mintha kést döfnének a hátamba.

London időjárása nem éppen a legmelegebb, de a mai reggel egyszerűen hátborzongató. Jeges szél fúj, az eső is szemerkél és a napnak még csak hűlt helyét sem látni. Beülünk a taxiba és fejemet az ablaküvegnek támasztom, és néma csendben hallgatom Tory és Niall beszélgetését. Olyan aranyosak együtt, nem tudom mi lesz Tory-val ha haza érkezünk.
Gondolataimat még mindig próbálom terelni azzal a különbséggel hogy most már a Heathrow reptér fényesre csiszolt padlóján sétálunk. Még negyed óra a beszállásig, és egy kicsit arrébb vonulok hogy Tory és Niall utolsó gondolataikat is átadhassák egymásnak.
Csak bámulom a nem éppen kicsi gépeket a hatalmas üvegablakon át, mely egész alakomat visszatükrözi. Ám magamon kívül észre veszek benne egy másik alakot, pontosan a hátam mögött. Ahogy beazonosítom az alakot, azt a bizonyos kést nem csak hogy belém döfték hanem meg is forgatták bennem.
-Ugye nem gondoltad, hogy búcsúzás nélkül elmehetsz? -szólal meg a személy, aki nem is lehet más mint Harry-
-Figyelj Harry...-fordulok hozzá-
-Csak mondd ki! -vág a szavamba-
-Kérlek ne nehezítsd meg! -könyörgök neki-
-Csak mondd ki! -emeli fel a hangját-
-Rendben...oké...szeretlek...érted? De mind ez mit sem segít rajtunk, mert nem fogjuk többé látni egymást! Ha ez segítene milliószor is kimondanám hogy szeretlek, de nem segít! -és elsírom magam mert végül ki tudta belőlem hozni azt az egyetlen szót amit előtte még egyetlen fiúnak sem mondtam teljes szívemből-
-Én is szeretlek!  -súgja a fülembe és még egyszer, utoljára megcsókol-


*Tory*

Fejemet a repülő ablakának támasztom és nézem a felhőket. Miért nem lehet minden egyszerűbb? Miért kell ennyi bonyodalom? És ezen kérdések tompulnak bennem mert eszembe jut hogy Niall mit mondott a repülőtéren:
"Ha szeretsz valakit, engedd el!" Nem szeretem ezt a mondást, mert ha igazán szeretsz valakit akkor azt soha, de soha nem tudod igazán elengedni. -itt arcomat két kezébe fogta- Tory, soha nem foglak elengedni, mert örökre a szívembe zártalak! Ígérd meg, hogy nem ez az utolsó, hogy látjuk egymást, mert azt nem bírnám ki! Teljes szívemből szeretlek, bár ha ezt nem is mindig mutattam ki, hidd el! Kérlek soha ne felejts el! -és megcsókolt-
A könnyeim most is, mint akkor folyóként zúdulnak végig az arcomon. Nem tudom, hogy hogyan sikerült neki, de a szívembe férkőzött és úgy látszik, hogy onnan soha nem fog kibújni. Lehet, hogy csak beképzelem, de most fizikailag is megfájdult és elnehezült a szívem. Csak rá tudok gondolni, és ha rá gondolok akkor az jut az eszembe, hogy valószínűleg hazudtam neki. Hazudtam neki hogy újra látjuk egymást, mert ez teljességgel lehetetlen. Remek, most még a bűntudat is emészt.

A repülőnk aikeresen leszállt a Bostoni repülőtéren. Veszek egy nagy levegőt és Ro után sietek a terminálba. Ahogy belépünk rengeteg embert pillantok meg, akik ahogy észre vesznek minket eszeveszettül kezdenek felénk rohanni. Fényképezőgépek, kamerák és diktafonok vannak a kezükben. Leblokkoltam. Nem tudok mozogni, csak rémülten kapkodom a fejem egyik irányból a másikba. Ro karon fog és utat törve magunknak próbálunk távozni a helyiségből. Kérdések zuhataga omlik ránk, és a vakuktól alig látok valamit.
-Hölgyeim, mi a helyzet a One Direction-os fiúkkal? -jön is egy kérdés-
-Tory, most akkor együtt vannak Niall-el? -jön egy másik-
-Ro, mi a helyzet a Styles fiúval? -ennél a kérdésnél Ro-nál elszakadt a cérna-
-Nem kívánunk nyilatkozni! -közli ingerülten a riporterekkel-
Barátnőm leint egy taxit és fél órás autóút után újdonsült otthonunkba érkezünk. Felvonszoltama bőröndömet a szobámba és begurítottam a sarokba én magam pedig az ágyamra feküdtem és pár perc plafon nézegetés után elnyomott az álom.

*1 héttel később*

*Ro*

Egyszerűen hihetetlen. Egy hete érkeztünk vissza, és ez az egy hét kínszenvedés volt. Hogy miért? Először is nem tudunk sehova se menni, mert a paparazzok mindenhol ott vannak és mindenhova követnek. A sarki boltba sem tudunk úgy bemenni hogy ne készülne rólunk kép. Másodszor is mert így bezárva kell élnünk, teljesen elzárkózva a világtól. És harmadszorra mert...na mind egy, ha annyit mondok, hogy: hiányérzet egy bizonyos személy után...ebből azt hiszem ki lehet következtetni...
Tory-val beszélgettünk és mind a ketten életünk legnehezebb döntését hoztuk meg. A döntésünk pedig, hogy kicselezzük a világsajtót és vissza utazunk Angliába. Senki sem hinné hogy ezek után vissza merészkednénk az Egyesült Királyságba. Tory úgy döntött, hogy az Angliai táncakadémiára iratkozik át, én pedig halasztok egy évet a Harvardon és Jean-t boldogítom illetve boldogítjuk tovább. Ma este indul a gépünk a szigetországba.

*Még egy héttel később*

*Tory*

Egész jól megvagyunk itt, Londonban. Persze a sajtót mind az USA-ban, mind Angliában foglalkoztatja az a kérdés hogy vajon hova tűntünk. Minden esetre jól érezzük magunkat, egész jól megy a suli, és Ro sem unatkozik, Jean eléggé lefoglalja. Reméljük nemsokára lecsillapodnak a kedélyek és nem lesz majd szükséges inkognitóban maradnunk.
-Tory, csörög a telefonod! -rohan be kétségbeesetten Ro a szobámba,és oda dobja nekem a készüléket-
-Jó, és miért kell ennyit kohozni belőle? -kérdezem kioktatóan-
-Nézd meg, hogy ki keres! -parancsol rám-
A telefon kijelzőjére tekintve majdnem szívbajt kapok. Niall hív.
-Szia! -köszönök bele bátortalanul, majd kihangosítom a mobilomat-
-Szia, van egy jó hírem! Az USA-ba megyünk turnézni! Újra láthatjuk egymást! Hát nem fantasztikus? -meséli lelkesen-
-De. Az. -válaszolom lelombozottan-
Ro kezét a szája elé kapja és kikerekedett szemekkel teljesen ledöbbnve, foglal helyet az ágyamon.
-Valami baj van? -kérdezi ijedten Niall-
-Nem, semmi, de ne haragudj, most le kell tennem! Majd beszélünk! -köszönök el tőle, majd lerakom a készüléket-
-Most mit fogunk csinálni? -kérdez idegesen Ro-
-Nem tudom, nem tudom...-kezdek el pánikolni-

*Niall*

Két hete nem halottam és nem láttam Tory-t, és most hogy beszéltem Vele furcsán viselkedett. Már nagyon vártam, hogy újra láthassam és beszélhessek Vele. Amikor megtudtam hogy az államokba megyünk turnézni nagyon izgatott lettem, de nem a koncertek miatt hanem mert végre újra láthatom. A gépünk New Yorkban szállt le, de Harry és én úgy döntöttünk hogy villámlátogatást teszünk Bostonba. Autót béreltünk és hála Harry vezetési tudásának, hamarosan a lányok házánál vagyunk. Legnagyobb meglepődésünkre nincsenek otthon, ezért ugy döntöttünk hogy meglepjük őket az iskolájukban. Megálltunk a táncakadámiánál, besiettem és Tory után érdeklődtem.
Ledöbbenve sétálok vissza Harry-hez.
-Mi történt? -esik nekem Haz-
-Elmentek...

2/5.Megválni valakitől,aki a legfontosabb.

*Ro*

Tegnep este győzködések árán Harry mellett aludtam. Minden képpen kerülni akarom a szemkontaktust vagy a beszéd helyzeteket, mert ha újra a szemébe nézek vagy ha újra beszélnem kell Vele akkor meg fogok törni, amit most, pont most az úgy nevezett "felejtés"-kor nem kellene. Viszont bennem van az az érzés hogy: Édes Istenem bárcsak minden olyan egyszerű lenne és bárcsak Vele lehetnék, nincsen semmi más a világon amit jobban akarnék, csak az hogy újra megcsókolhassam és hogy szabadon, mindenféle feltétel nélkül és fájdalom árán Vele lehessek. De logikusan kell gondolkoznom, merthát nekünk úgy is vissza kell mennünk az államokba.
-Jó reggelt, minden rendben? -ül ki mellém a teraszra Harry-
Nem szólok, csak bólintok és próbálok nem rá nézni.
-Nézd Ro! -és az asztalon pihentetett kezemre emeli az ővét amitől libabőrös leszek- Tudom hogy az utolsó beszélgetésünk az államokban nem sikerült valami jól de remélem amit tegnap az öltözőmben mondtál nem gondoltad komolyan. -és keresi a szemkontaktust velem, amit szíveskedek neki nem megadni-
-Figyelj Harry! Mindegy hogy mit mondtam tegnap, vagy az elött vagy az elmúlt hónapokban. Teljesen mind egy, mert ez a múlt és nem sok esély van rá hogy legyen közös jövőnk.  Nem sokára vissza kell mennünk az USA-ba, tanulnunk kell majd, meg egyenesbe hozni az életünket. És itt vagytok ti, akiknek az interjúk és koncertek mindennaposak. Nem hiszem hogy sok időtök lenne ránk. -fejezem be a mondandómat amit sikerült úgy elmondanom hogy nem néztem a szemébe-
Felállok és indulni készük be a házba, de megfogja a karom és maga felé fordít.
-Ezt most mondd úgy hogy közben a szemembe nézel! -köti ki határozottan-
-Harry, kérlek...
-Csak mondd a szemembe! -emeli fel a hangját-
-De nem tudom!! -sírom el magam, majd szorosan magához húz-

*Tory*

Isteni érzés Niall mellett ébredni. Ő már fennt volt, ezek szerint azt várta hogy felébredjek.
-Jó reggelt! -köszön mosolyogva-
-Jó reggelt! Éhes vagyok, megyünk kajálni? -ébredezem-
-Így álatlában én szokatm kelni! -és jóízűt nevet a kirohanásomon-
Lementünk a konyhába ahol Liam, Lousi és Zayn már nagyban reggeliztek.
-Merre van Ro? -kérdezem a fiúktól-
-Kint beszélget Harry-vel. -válaszol két nyelés közt Louis-
-Igen? -lepődök meg, mert tudtam hogy Ro eltervezte hogy nem fog beszélni Harry-vel- És miről beszélnek? -érdeklődöm tovább-
-Nem tudom, de biztos fontos úgyhogy utána biztos elmondják majd! -válaszol Zayn-
-Azt nem hiszem! -válaszolunk egy emberként Niall-el-
Az emlegetettek ebben a pillanatban lépnek be a nappaliban. Egymás mellett mennek, szótlanul, lelombozottan, fájdalmasan. Ro az emelte felé siet mikor a lépcsőhöz fordul Harry szólásra nyitja a száját de inkább jobbnak látja semmit sem mondani.
Egyből barátnőm után sietek kit Harry szobájában találok. A cuccait pakolja.
-Na miről beszéltetek? -kérdezem lelkesen-
-Semmiről. -mondja kifejezéstelenül, de enyhe orrhangot vélek felfedezni a hangjában-
-Te sírtál? -fordítom magam felé-
-Ne..Igen.
-Mi történt?
-Nem tudok neki hazudni...mondtam neki hogy ez így nem fog működni...-kezd bele-
-Igen, és? -siettetem-
-Azt kérte hogy mondjam a szemébe...és nem ment...
-Ohhh...-húzom magamhoz-
-És mi van Veled és Niallel? -érdeklődik-
-Szeretem Niall-t és nem akarom elveszteni...de ez így is úgy is be fog következni...-folytattam volna de Niall kiabált lentről.
-Szavad ne feledd! -köti a lelkemre Ro-
Megöleltem majd gyorsan zakatolok lefelé a lépcsőn.
-Mi történt?-érdeklődöm-
-Hát,hogy ugye este eljössz velem vacsorázni?-érdeklődik-
-Persze-
-Akkor készülődj-
Összekaptam magamat és elindultunk vacsorázni.
Nagyon finom volt minden,de nekem is beszélnem kellett Niall-el.
-Niall,drágám beszélhetnénk?-
-Persze ,mi baj van-
-Tudod,hogy én holnap visszame-nem bírtam tovább eddig is magas hangon beszéltem,de most sírnom kellett,a könnyek csak úgy potyogtak a tenyerembe-megyünk az USA-ba és te vagy az életem,de te is tudod,hogy az USA és Anglia között CSAK egy Óceán van,de a kapcsolatunkban így akár egy űr is lehet-
Niall nem szól semmit csak letörli a könnyeimet és megcsókol.
-Tudom-és az arcomra cseppen az egyik könnycseppje.
Nehéz a távolság miatt megválnod egy olyan embertől,akit még magadnál is jobban szeretsz.
Haza mentünk és,ahogy gondoltam Ro és Harry is együtt töltik az utolsó éjszakát.

2/4.Az olimpia

Sziasztok reméljünk olvassátok a blogot ebben a részben kicsit több szó esett Niall és Tory kapcsolatáról,de ne aggódjatok Harry ás Ro kapcsolata sem fog háttérbe szorulni,sőt.....
Jó olvasást.
Puszi:Tory és Ro

*Tory*
A csók,ami pár másodpercig tartott éveknek tűnt.
Ezt az érzést már régen éreztem.
-Niall,szeretlek-súgtam halkan a fülébe -
De válaszként egy szájra puszit kaptam.

*Ro*
Az öltöző ajtaját épp becsuktam,amikor megpillantottam Tory-t és Niall-t kéz a kézben.Akaratlanul is elmosolyodtam.
-Jól sejtem?-kérdeztem-
Válaszként csak annyit láttam,hogy Niall egy puszit nyomott drága barátnőm homlokára.
Srácok még 5 perc -tűnt fel Liam a folyosó végén.
Niall is bement az öltözőjébe.
Tory-val visszamentünk a helyünkre,majd elkezdődött a megnyitó.A fiúk következtek elénekelték a What Makes You Beatiful-t ,majd a One Thing-et. A fiúk elmondták,hogy milyen nagy dolog,hogy énekelhettek az olimpián és,hogy köszönik ezt a nagy lehetőséget,majd:
-Most megfogtok lepődni,de van ilyen-mondta Harry-
-Nekünk is van magánéletünk és mivel előbb utóbb kiderülne,ezért most  felválaljuk-mondta Niall-
-Tudom,hogy te nem így érzel de én viszont sajnos-mondta Harry és közben végig engem nézett-
-A kapcsolatunk sok fájdalmon keresztül jutott idáig-mondta Niall és sóhajtott egyet-
Niall és Harry eltűnt a színpadról.
Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy közelítenek felénk.
-Tory!Én nem megyek fel a színpadra-kötöttem ki-
De már késő volt mert Harry ott állt előttem 10 centire.
Az előttem álló Tory hátranézett,mert Niall a kezét nyújtotta neki én csak biccentettem egyet.Tory és Niall kézen fogva indult a színpad fele.Én Harry karjába karoltam.

Felértünk a színpadra és Louis azt mondta helyesbítek üvöltötte a mikrofonba,hogy- itt vannak a párocskák,jajj de szépek vagytok -
A fiúk bemutattak minket NÉV szerint csak az jár a fejembe,hogy Csak apuék ne nézzék.
Ez után a "kis" eset után visszaültünk a helyünkre Tory annyira könyörgött,hogy nézzük meg a vízilabdásokat,mert,hogy van valami családbarátjuk ott.
Tory nagyszülei  Magyarországon élnek.

*Tory*
Elmentünk az uszodába,a magyar válogatott már a vízben volt.
-Hogy hívják ?-kérdezte Ro-
-Valami Irmes,de látásból tudom ki az.Ott is van -mutattam egy izom kolosszusra -
Integettem neki a lelátóról,de neki csak arra volt ideje,hogy egy mosolyt dobjon és úszott is tovább.
A meccs elkezdődött a magyarok hozták el a labdát.
-Amúgy kik játszanak?-érdeklődött Ro-
-Magyarország-Horvátország.válaszoltam-
A meccset nagyon élveztük,amúgy a magyarok nyertek 11-9-re.
Nem tudtam szót váltani az ismerőssel,mert sietnünk kellett Jeanhoz.
A kijárat fele vettük az irányt,amikor a kedves 5 tagú fiúcsapat utunkat állta.
-Fiúk erre nincs most idő-idegeskedtem-
-Sietnünk kell-emelte fel a hangját Ro-
-Nem,hozzánk jöttök a bőröndötök már nálunk van-oktatott ki minket Louis-
-És Jean?-értetlenkedett Ro-
-Megbeszéltük vele-kacsintott egyet Harry-
Nagy nehezen belegyeztünk a fiúk döntésébe és elindultunk hozzájuk.
Lepakoltunk.
-Hol fogunk aludni?-kérdeztem-
-Te pl Niall-el fogsz aludni a drága barátnőd meg velem-mondta Harry-
-Szó sem lehet róla-mondta Ro-
Majd félre hívott.
-Ezt te sem gondoltad komolyan ide jöttünk és egy csók mindent megváltoztat Tory,ébredj már fel-
-Ro nyugodj meg.Tudod azóta várok erre a csókra mióta csak "barátok" vagyunk Niall-el,de nem tudom mi van veled ,azt hittem,hogy örülsz,hogy megint együtt vagytok-
-De örülök vagy én nem is tudom,de ezt ne itt és ne most beszéljük meg-
Visszamentünk a fiúkhoz,akiket nem találtunk.
-Ez kellett-mondta Ro szemrehányóan-
-De hol lehetnek?-kérdeztem-
Az udvar felé vettük az irányt,ed a fiúk itt sem voltak.
Az egész ház üres volt.Mivel imádok sportolni ezért elmentem futni.
Szerencsére a közelben van egy sportpálya,úgyhogy utam oda vezetett.
*Ro*
Tory 5 perce ment el,de valamiért úgy rohant vissza.
-Hát te nem futsz?
-Futnék,ha nem lenne tele minden idegesítő fotósokkal és riporterekkel-
-Mi,de hol találkoztál te velük?-
-Az utca tele van,úgyhogy a lábunkat ezentúl nem tudjuk anélkül kitenni az utcára,hogy valami fotó ne készüljön rólunk.
Tory-val sosem lehet unatkozni,mert mindig csinál valamit.
Most éppenséggel kitalálta,hogy táncoljunk.
Bekapcsoltuk a tv-t és elő kerestük a táncos játékot.
Az első 5 szintet simán teljesítettük,de meguntuk.Mivel,amiről a fiúk nem tudnak az nem fáj nekik.Úgyhogy elővettünk egy kis szeszes italt.De nem ittunk sokat,csak annyit,hogy elég kegyen a mindenen nevetéshez.Egyszer csak hazaértek a "jó"madarak.
-Sziasztok,ti meg hol a fenében voltatok?
-Próbáltunk haza jutni a boltból,de az újságíróktól nem lehet egy könnyen megszabadulni-magyarázkodott Zayn-
Tory-ról tudni kell,hogy ő bírja a piát,de a baleset óta minden megváltozott.
-Szandál,milyen hülye szó ez,hogy szandál?-viháncolt magában Tory-
A fiúk kérdően néztek rám én csak legyintettem egyet.

*Tory*
Nem ittam olyan sokat csak feltűnően jó kedvem volt.De 2 pohár hideg víz után ez a jó kedvem is elszállt.
Megvacsoráztunk és felmentem Niall szobájába.
Nagyon meleg volt,úgyhogy elmentem és megfürödtem jéghideg vízzel.Nem vettem fel a pizsim mivel megsültem volna,úgyhogy csak egy bugyiban és melltartóban feküdtem az ágyon.
Niall mikor benyitott csak annyit mondott:Felőlem oké és ő is elment fürdeni.Rajta is csak alsó gatya volt.
Lefeküdt mellém,és a hajammal kezdett játszani,majd magához húzott és hosszas csókolózásba kezdtünk.
Majd a kezem egyre és egyre lejjebb csúszott.A fenekemen pihentek a kezei.Majd a következő pillanatban a melltartómmal babrált.
-Niall,ne,ma ne-
-Ne haragudj nem akartam siettetni a dolgot- 

második évad/3. Bizonyíts!

Helló mindenki! Ne haragudjatok, hogy mostanában nem olyan gyakran írunk, de sajnálatos módon drága szerkesztő bajtársam (a legjobbb barátnőm :)) , távol van, ezért egyedül tartom a frontot, ami azért valljuk be nem olyan könnyű, mivel közös megegyezés alapján szoktunk dönteni. Viszont wow 6 rendszeres olvasónk van! Köszönjük szépen!!!!! :):)

*Ro*

A levelet gyorsan átvettem, és amikor megláttam könnybe lábadt a szemem. Csak az elejét olvasom el, mert Tory nélkül nem akarom felbontani. Ajtócsapódás hallatszik.
-Szia, megjöttem! -kiáltja el magát Tory-
-Szia! Levelet kaptunk!
-Tényleg? Kitől? -fut be gyorsan a konyhába-
-Jean-tól.
-Ki bontottad már? -kérdezi nagyra tágult szemekkel-
-Nem.
-Akkor meg mire vársz! -sürget vigyorogva-

Kedves lányok! Tudom, hogy nem rég mentetek el, de már is hiányoztok! Remélem minden jól megy, de hogy ne szabadulhassatok tőlem ilyen könnyen küldtem egy kis ajándékot!  Love, Jean xxx
Ez áll a levélben, amit "tehetségemnek" hála Jean francia akcentusával olvastam fel szóval majd megszakadunk a nevetéstől, viszont az ajándék szónál felcsillan a szemünk. Tory a borítékot kémleli, hátha abban van, de nem, a levél hátuljára van ragasztva két jegy a Londoni olimpiára. Nem tudom Tory hogy van vele, de én most nem tudom, hogy örüljek-e, vagy legyek lelombozott.

*Tory*

-Két jegy az olimpiára! Még sosem voltam olimpián! -mosolygok Ro-ra kinek arca kifejezéstelen-
-De...Tory...ahhoz Londonba kell utaznunk, és az olimpia holnapután kezdődik...-mondja lelombozottan-
-Tudom! -kezdek bele mosolyogva, de aztán szám széléről eltűnik a mosoly mert leesik hogy Londonban vannak a fiúk is...és semmi képpen nem akarunk Velük találkozni-
-Meg, amugy is, akkor csúsztatnom kellene pár napot, amit nem akarok...-fordul meg és indul el a nappali felé-
-Kérlek Ro! Csak pár nap! Kééééérlek! -kérlelem ami szinte már nyávogásba vált át-
-Jó,de csak pár nap! Most viszont megyek, mert nagyon fáradt vagyok! -mondja már mosolyogva-

*Ro*

*Két nappal később*

A Heathrow repülőtér hatalmas, bár Jean így is kiszúr minket a tömegből. Mind a ketten a nyakába ugrunk. Taxival a jól ismert Jean rezidenciára érkezünk, ahol abban a körül-belül másfél hétben amíg nem voltunk, nem változott semmi. Táskáinkat csak ledobtuk a jól ismert szobákba és indultunk is az olimpia helyszínére. Hihetetlenül nagy, nyitott tetejű stadion készült külön az olimpiai játékok számára. Jean egyik barátja szervező szerűség, ezért Jean el is tűnt valahol a színfalak mögött, minket pedig a lelátón hagyott.
-Ro! Jean hívott, azt mondta, hogy minél gyorsabban menjünk mi is a színfalak mögé, mert be akar mutatni minket a barátjának!-zökkent ki gondolkozásomból Tory-
Felálltunk a helyünkről és gyors lépésekkel már bent is voltunk a színfalak mögött. Viszont eligazítást kellett kérnünk az egyik kisegítőtől, és Ő meg egy hosszú folyosó irányába terel minket.
-Itt végig kellene menni és a végén ballra! -utasít minket a huszas éveiben járó fiatalember-
Több sem kellett, máris futásnak indultunk a szűk folyosón. Tory elöttemm, én mögötte. A folyosó ball oldalába szobák, nemis inkább öltözök nyílnak. Az egyik öltözőből pedig kilép valaki, pont akkor amikor elhaladtam elötte. És bummmm.....

*Tory*

A színfalak mögött futunk...olyan "deja vu"-m van...Hátra pillantok és látom, hogy Ro megállt mert valaki Rá búrított valamit. A lendületnek köszönhetően én nem tudtam megállni és valakibe belementem. Fejemet előrekapva látom, hogy a valaki nem más mint Niall.
-Tory?! Hogy hogy itt vagy? -kérdezi értetlenkedve, de barátságosan-
- Mi csak...Jean küldött jegyeket az olimpiára és...de mit magyarázkodok itt Neked? -háborodok fel, fejemet csóválva, majd ellököm magamtól-
-Tehát még mindig ilyen vagy...-állapitja meg egy nagy sóhajtás után-
-Mi az hogy ilyen? -folytatom a felháborodást-
-A műtéted óta nagyon megváltoztál...
-Jajj, nemár...már Te is kezded?
-Jó, rendben. Akkor bizonyíts! -majd karon fog és egy szűk helyíségbe vezet.
-Niall korom sötét van! Kapcsolj villanyt!
Halványan pislákol valami, a takarító szertárban. Itt vagyunk ketten: Niall és én. Akárhányszor a meseszép kék szemeibe nézek allig tudom magamat kontrollálni. És most? -kérdezem meg bátortalanul. De semmi válasz, majd egy idő után hirtelen megcsókol. Váratlanul ért ezért eléggé meglepődtem.
-Látod. Ez nam az a Tory akit megismertem! -majd az ajtó felé indul, de megfogom a karját-
-Niall, én csak a barátod akarok...-de itt láttam a szemében valamit ami nem hagyta hogy befejezzem a mondatot- Beszélek itt hülyeségeket...-de ez a mondatot sem tudtam befejezni, mert magamhoz húztam és megcsókoltam, olyan szenvedélyesen ahogy csak tudtam-

*Eközben*

*Ro*

Fejemet egyből fehér ingemre szegezem, melyen mostmár egy jókora és jéghideg jegeskávé folt is található.
-Mi a...-folytattam volna de felemelve fejem Harry-vel találom szemben magam-
A következő pillanatban megfogja a karom és beránt az öltözőbe. Ahogy átléptem a küszöböt az ajtót már csukja is be és finoman neki nyom.
-Mit kersel itt? -a kérdés közben olyan közel jön, hogy orrunk hegye már össze ér-
-Hát nem Téged! -jelentem ki, és ellököm magamtól-
-Akkor meg?
-Khm, hahó ez itt az olimpia! -válaszolok kioktatóan-
-Tehát nem miattam jöttél...Túl léptél rajtam? -kérdezi meglepően lehangoltan-
Valamiért elbizonytalanodtam és csak bólintottam, de a helyzettel szokásos módon visszaél...
-Akkor bizonyíts! -vágja hozzám cinikusan-
Cinikussága rettentően feldühít. Fogom magam, oda lépek hozzá és egyszerűen csak...megcsókolom. Majd miután befejeztem vissza ereszkedek a talpamra, -mert a magasságunk eltérése miatt lábujjhegyre emelkedtem- és karjaimat vállam magasságába emelve rántok vállat:
-Látod! Ennyit jelentesz! -közlöm vele lenézően-
Majd mint aki jól végezte dolgát, nagyképűséget színlelve kilépek a helyiségből...

II./2. A felejtés nem is olyan könnyű...

*Ro*

-Igen, de Te erről miért nem tudsz? -de arra gondolok, hogy nem fogok vele leáálni veszekedni, szóval a választát meg sem várva sarkonfordulok- Mind egy! -folytatom majd elindulok-
-Nekem Niall egy szót sem szólt! -folytatja meglepődve-
Szóra sem méltatom, csak elindulok a nappalival párhuzamos konyha felé.
-Várj már! Héé! -kiabál utánam, majd elindul utánam-
A mosogató tele van szóval elkezdek mosogatni, rossz szokásomnak híven hideg vízzel. Harry leül egy bárszékre és újra belekzed...
-Beszélhetnénk? -kérdezi reménykede-
-Van más választásom? -kédezek vissza semmit mondóan-
-Nézd! Semmi nem történt este! Csak elaludtam Tory fürdőkádában, és ennyi!
Hosszas  csend után, megunta hogy nem válaszolok, ezért felállt és megkerülve a konyhapultot mellém lépett, és engem fürkész...
-Hiszel nekem? -kérdezi félve-
-Igen! Tudom, hogy nem csaltál meg Tory-val, de szépen átvágtatok azzal a kis sztorival, aztán meg Tory szobájában talállak. Mostanában eléggé összemelegedtetek, szóval ki vagyok én hogy közétek álljak?
-Ro, ne csináld ezt!
-Mégis mit?
-Azt hogy pontosan tudod, hogy mi történik, pontosan tudod, hogy szeretlek, de összefüggéseket kersel a dolgok között, és úgy csinálsz mintha nem tudnád és ezzel bűntetsz! -emeli fel a hangját-
-Azt hiszem jobb lenne ha követnéd Niall példáját! -közlöm vele hűvösen-
-Szóval bántsam meg azt az embert akit a világon legjobban szeretek és utána mind a ketten kínozzuk egymást az úgy nevezett "barátsá"-gal, aztán minden szó nélkük tűnjek el? -kérdezi szemrehányóan-
-Tudod egy egyszerű "Jó akkor vissza megyek Londonba"-val is megelégedtem volna, de ha Te így akarod?!
-Jó! -vágja hozzám sértődötten-
-Jó! -ordítok vissza-
-Jó! -üvölti el magát-
-Jó! -emelem fel a hangom, majd sértődötten hátat fordítva mind a ketten elindulunk a másik irányba-

*Tory*

Lassan hazaérek. Belépek a házba, ahol néma csend van. Hahoo!! -ordítom el magam- Sehol senki, felfutok az emeltere és az egyik vendégszobába megyek, ami történetesen Niall-é volt. Az ágy beágyazva, a cuccai sehol. Elment. Átfutok a másik szobába ami Harry-é volt, de a helyzet itt is ugyan az. Tehát Harry is elment. És Ro? Ő sincs itthon...Elég késő van...-gondolatmenetemet magam szakítom félbe mert Ro íróasztalán találok egy cetlit amit Niall írt neki. Még a szívem is leállt, ugyan is nekem Niall nem hagyott semilyen üzenetet. Ajtócsapódás hallatszik lentről. Felkapom a kis papírlapot és dühösen elindulok lefelé.
-Ez meg mi? -vágom hozzá az általam összegyűrt lapot a most érkező Ro-hoz-
Ro kisimítja a lapot, majd rám néz:
-Ezt Niall-től kaptam. -mondja higgattan-
-Mondj valami újat! És még is miért kaptad? -üvöltök vele-
-Mert nagyon jó barátok lettünk, és látszólag nem szeretné megszakítani velem a kapcsolatot! -közli kioktató stílusban- De ez miért zaklat fel ennyire? -folytatja-
-Nem zaklat fel, csak...
-Csak? -vág a szavamba- Tory a műtéted óta teljesen megváltoztál! -folytatja-
-Mi?!
-Teljesen más ember vagy! A legjobb barátod vagyok, és tudom, hogy most nem vagy önmagad!
-Ez hülyeség! -horkanok fel-
-Tory! Eltaszítod magadtól azokat az embereket akik a legjobban szeretnek. Itt vagyok én, de ami nagyobb baj hogy Niall teljes szívéből szeret, és neked sem közömbös, de mégis csináljátok -de leginkább Te- ezt az úgynevezett "barátságot"...-emeli fel a hangját jóakaróan-
-Na és mi van Veled és Harry-vel? -vágok vissza egy hirtelen jött ötletként-
Fejét egyből lehajtja, és a padlót kémleli.
-Azt hiszem...lezártuk...ezt az egészet! -
Én hülye...most egy kicsit szégyenlem magam, mert látszik rajta,hogy ezek után nincs a legjobb passzban...
-Sajnálom...én nem tudtam! -szabadkozok-
-Felejtsük el! -emeli fel a fejét, és mit sem törődve hazudik: Harry egy idióta...soha nem akarom látni többet! -folytatja áltatott cinikussággal, de hangjában mélységes fálydalom van, tudom, hisz ismerem-
Leülünk a kanapéra és most tudatosul, hogy egy hosszú beszélgetésnek nézünk elé...

*Ro*

Valóban, szinte az egész estét átbeszéltük. Megbeszéltük, hogy mind a ketten elfelejtjük (vagy legalábbis megpróbáljuk) elfelejteni a fiúkat. Tory megígérte, hogy megpróbál visszatalálni régi önmagához, ami ma délelőtt még (!) sikerült neki. Most suliban van azzal a Josh gyerekkel...nem nagyon szimpi...én meg egyenlőre itthon punnyadok, mert csak holnap kezdődik a suli. Csengetnek, a postás az. Csomagot hozott Angliából. Jean küldte...

második évad/1.Te miért vagy még itt?

*Tory*
Ezt elcsesztük Niall és Ro ott állnak az ajtóban,a helyzetet teljesen félreértve.
-Ro ez nem az aminek látszik,kérlek higgy nekem-könyörgöm-
Ám Ro szóra sem méltat és a szobája felé veszi az irányt becsukja az ajtót.
-Ro Harry csak nálam aludt a fürdőkádban semmi nem történt köztünk-magyarázkodom-
Semmi válasz nem jön a lány szobája felől,leülök és az ajtójának támaszkodom.
A szobából semmi hang sem jön.

*Harry*
-Hé Niall,figyelj,had magyarázzam meg-
-Mit azt,hogy azt hittem,barátok vagyunk?Neked ott van a barátnőd és a legjobb barátnőjével "megcsalod"-kérdezi Niall-
-De Niall Tory-nál csak aludtam,de a fürdőkádban,akkor is-próbálok magyarázkodni,de Niall az egyik vendégszoba felé veszi az irányt és becsapja az ajtót.
Niall ilyenkor napokig nem jön ki a szobából.

*Ro*
Ez egyszerűen megbotránkoztató,hogy Harry és Tory együtt aludtak?De,hogy Tory,hogy a francba volt erre képes?.Harry egyszerűen egy csalódás egy pofára esés.Most itt ülök az ágyamon teljesen össze zavarodottan,az állítólagos legjobb barátnőm a műtétje óta,mintha megváltozott volna,a szüleim nem is foglalkoznak velem,Harry?Harry-ről ne is beszéljünk.

*Niall*
Ez egyszerűen hihetetlen.Igaz Tory-val csak barátok vagyunk,de akkor is tudja,hogy szeretem miért így büntet?
Harry-ben óriásit csalódtam,de nem is gondolok rá,mert csak feldühít.

*Tory*
Már órák óta itt ülök Ro ajtaja előtt,de nem csinálhatom ezt örökké valóságig .Most összevesztünk,de majd ha hajlandó lesz kijönni a szobájából,akkor megpróbálok neki mindent elmondani,de most egy kis magányra vágyom,ez túl sok nekem egyszerre.Nemrég jöttem ki a kórházból úgy érzem,hogy körülöttem mindenki megváltozott még Ro is.Én ehhez még túl gyenge vagyok és fiatal.Talán ezt a helyzetet megtudnám oldani,ha a szüleim foglalkoznának is velem.Minden miattam van,ha Harry-t nem hívom be a szobámba,akkor most nem érti Ro félre a helyzetet.Úgy érzem,hogy kezdek bedilizni,ezt az egészet egy jó támasz nélkül nem fogom tudni végig csinálni.Szerencsére egy olyan ember vagyok,aki megtalálja a másikkal a közös hangot rövid idő belül.De viszont most aludnom kell,mert holnap bemegyek a suliba.Bemegyek  a szobámba átveszem a pizsimet és már alszom is.

*Harry*
Azt hiszem,ha nem lát többet Ro talán kibékülnek Tory-val és,ha Niall nem látja Tory-t akkor hamar megbékél..talán.Nagyon sok volt ez így mára el is fáradtam,úgyhogy lementem a nappaliba és elaludtam.

*Ro*
Kintről semmi zaj nem hallatszik,megnézem Niall-t jutott eszembe az ötlet,úgyhogy kimerészkedtem a folyosóra és a vendégszoba felé vettem az irányt bekopogtam Niall kinyitotta nekem az ajtót,majd leültünk az ágyára.Szemében elkeseredettséget látok.
Szótlanul ülünk a szobába és csak nézzük egymást,amikor Niall megtöri a csendet.
-Ro holnap haza utazom,Harry-vel vagy anélkül,de nem birok Tory-ra nézni,hisz ő csak barátként tekint rám.-mondja a fiú és hangjában hallani lehet a fájdalmat.
-Niall,ha te így gondolod a te döntésed,de jobb lenne,ha Harry is haza menne,mert nem bírok ránézni,ha ránézek érzem,hogy összetörik a szívem-mondom-


*Tory*
Reggel 7óra van vinnyog az ébresztőm egy laza mozdulattal lecsapom és a fürdő felé indulok.Belenézek a tükörbe,hogy jól induljon e napom,mert a tükörre ragasztottam egy képet,amin Ro és én vagyunk és idézetként az áll rajta:Mindegy,hogy mi történik.A mi barátságunk örökre szól.
Az idézetet olvasván elszomorodok,de aztán eszembe jut,hogy Ro teljesen megváltozott a balesetem óta.Gyorsan megmosom a fogamat és kisminkelem magamat.A ruhásszekrényembe kutatok.Mindig Ro választotta ki a ruhámat,ha meg kellett jelenni valahol.De nem akarok ő rá hasonlítani!Szeressen azért amilyen vagyok,ne azért amilyen nem vagyok.SOSEM ARRÓL VOLTAM HÍRES,HOGY ELEGÁNSAN ÖLTÖZÖM.Felkaptam a ruhámat leszaladtam.
-Jó reggelt!-jön a kanapé felől a hang-
-Neked is Harry-válaszolom teli szájjal-
-Ma bemegyek a suliba,de sietek haza hozzak majd valamit?-kérdezem-
-ŐŐ,nem kell semmi--Nah szia,akkor majd délután jövök-mondtam és kiléptem az ajtón.
Éppen az első utcát hagytam el,amikor Josh rám köszönt.
-Szia Tory-
-Szia Josh-mondom megszeppenve-
-Megyünk együtt?kérdezi-
-Persze miért is ne-
Az úton Josh elmesélte,hogy a héten lesz  egy tehetségkutató verseny.
-Itt is volnánk-mutat Josh,a hosszúkás épületre-Gyere velem,mert,ha jól tudom,te is utcai tánc,hip-hop és stb..-re jeéenkeztél-
-Igen,igen .

*Ro*
Niall szobájában aludtam az éjszaka,de a földön(HÁLA AZ ÉGNEK),de viszont Niall nem volt sehol,csak egy üzenetet hagyott az ágyon:Kedves Ro!Örülök,hogy meg ismerhettelek,remélem tartani fogjuk a kapcsolatot néha-néha meglátogatlak,de remélem ez kölcsönös is lesz
Puszi Niall.
Ez kedves tőle,de Tory-t mg sem említette ...ez furcsa.
Bemegyek Tory-hoz,hisz még is csak a legjobb barátnőm.
Benyitok a szobájába sehol senki,majd lemegyek ott sincs,akkor hol van?-Kérdeztem magamtól hangosan-
-Suliban-jött a válasz a kanapé felől-
Harry az,úgyhogy nem,szólók hozzá.Várjunk neki nem  a gépen kéne lennie?
-Harry te mit keresel még itt?-kérdezem tőle meg-
-Miért hol kéne lennem?-kérdezi ijedten-
-Hát mondjuk Niall mellett a Londoba tartó gépen?-
-Niall visszarepült Londonba?

Évadzáró és nyító kérdések

Sziasztok megvolt a blogunk 20. fejezete,remélem tetszik.
Úgy gondoltuk,hogy 20 fejezetenként lesznek az évadok.
 Ebben a kis részben csak kérdéseket hagyunk bennetek.

Vajon Tory és Ro kapcsolata mindig ilyen marad?
Tory még meddig bírja a "barátságot" Niall-el?
A lányoknak még nincs elegük a fiúkból?
Vajon ha összevesznének,akkor találkoznának még?
Tory szerelmes Niall-be vagy csak az érzéseivel játszik?
Ro az iskola mellett is tud majd Harry-re koncentrálni?
Vajon Zayn bekavar?
Tory megváltozott a balesete óta?
Ro és Niall vajon félreértik a helyzetet?
Vajon  a lányok szülei mit szólnak  a fiúkhoz?
Ro apukája engedni fogja Harry és Ro kapcsolatát?
Vajon  Ro-nak lesz idegzete ahhoz,hogy Tory új"arcát"megszokja?
Az iskola mellett lesz idő a lányok barátságának "ápolására"?
Ro az új iskolában talál barátokat?Ha igen,akkor elhanyagolja Tory-t?Vajon Tory ehhez mit szól?
A többi bandatag mit szól?
Vajon mikor történik meg az A dolog?Meg fog-e történni?
Niall van olyan erős,hogy megbízzon Tory-ban?
-Ro hinni fog Harry-nek?
-Tory és Harry ezt hogy fogja kimagyarázni?
A lányok életük legnehezebb részén vannak túl?!Vagy nem?Életük legnehezebb döntése előtt állnak?
Vajon jól fognak dönteni?

Ennyit a kérdésekről.
Ha tetszik a blog akkor segítsetek abban,hogy minél többen olvassátok.
Puszi Ro és Tory:)