*Ro*
-Igen, de Te erről miért nem tudsz? -de arra gondolok, hogy nem fogok vele leáálni veszekedni, szóval a választát meg sem várva sarkonfordulok- Mind egy! -folytatom majd elindulok-
-Nekem Niall egy szót sem szólt! -folytatja meglepődve-
Szóra sem méltatom, csak elindulok a nappalival párhuzamos konyha felé.
-Várj már! Héé! -kiabál utánam, majd elindul utánam-
A mosogató tele van szóval elkezdek mosogatni, rossz szokásomnak híven hideg vízzel. Harry leül egy bárszékre és újra belekzed...
-Beszélhetnénk? -kérdezi reménykede-
-Van más választásom? -kédezek vissza semmit mondóan-
-Nézd! Semmi nem történt este! Csak elaludtam Tory fürdőkádában, és ennyi!
Hosszas csend után, megunta hogy nem válaszolok, ezért felállt és megkerülve a konyhapultot mellém lépett, és engem fürkész...
-Hiszel nekem? -kérdezi félve-
-Igen! Tudom, hogy nem csaltál meg Tory-val, de szépen átvágtatok azzal a kis sztorival, aztán meg Tory szobájában talállak. Mostanában eléggé összemelegedtetek, szóval ki vagyok én hogy közétek álljak?
-Ro, ne csináld ezt!
-Mégis mit?
-Azt hogy pontosan tudod, hogy mi történik, pontosan tudod, hogy szeretlek, de összefüggéseket kersel a dolgok között, és úgy csinálsz mintha nem tudnád és ezzel bűntetsz! -emeli fel a hangját-
-Azt hiszem jobb lenne ha követnéd Niall példáját! -közlöm vele hűvösen-
-Szóval bántsam meg azt az embert akit a világon legjobban szeretek és utána mind a ketten kínozzuk egymást az úgy nevezett "barátsá"-gal, aztán minden szó nélkük tűnjek el? -kérdezi szemrehányóan-
-Tudod egy egyszerű "Jó akkor vissza megyek Londonba"-val is megelégedtem volna, de ha Te így akarod?!
-Jó! -vágja hozzám sértődötten-
-Jó! -ordítok vissza-
-Jó! -üvölti el magát-
-Jó! -emelem fel a hangom, majd sértődötten hátat fordítva mind a ketten elindulunk a másik irányba-
*Tory*
Lassan hazaérek. Belépek a házba, ahol néma csend van. Hahoo!! -ordítom el magam- Sehol senki, felfutok az emeltere és az egyik vendégszobába megyek, ami történetesen Niall-é volt. Az ágy beágyazva, a cuccai sehol. Elment. Átfutok a másik szobába ami Harry-é volt, de a helyzet itt is ugyan az. Tehát Harry is elment. És Ro? Ő sincs itthon...Elég késő van...-gondolatmenetemet magam szakítom félbe mert Ro íróasztalán találok egy cetlit amit Niall írt neki. Még a szívem is leállt, ugyan is nekem Niall nem hagyott semilyen üzenetet. Ajtócsapódás hallatszik lentről. Felkapom a kis papírlapot és dühösen elindulok lefelé.
-Ez meg mi? -vágom hozzá az általam összegyűrt lapot a most érkező Ro-hoz-
Ro kisimítja a lapot, majd rám néz:
-Ezt Niall-től kaptam. -mondja higgattan-
-Mondj valami újat! És még is miért kaptad? -üvöltök vele-
-Mert nagyon jó barátok lettünk, és látszólag nem szeretné megszakítani velem a kapcsolatot! -közli kioktató stílusban- De ez miért zaklat fel ennyire? -folytatja-
-Nem zaklat fel, csak...
-Csak? -vág a szavamba- Tory a műtéted óta teljesen megváltoztál! -folytatja-
-Mi?!
-Teljesen más ember vagy! A legjobb barátod vagyok, és tudom, hogy most nem vagy önmagad!
-Ez hülyeség! -horkanok fel-
-Tory! Eltaszítod magadtól azokat az embereket akik a legjobban szeretnek. Itt vagyok én, de ami nagyobb baj hogy Niall teljes szívéből szeret, és neked sem közömbös, de mégis csináljátok -de leginkább Te- ezt az úgynevezett "barátságot"...-emeli fel a hangját jóakaróan-
-Na és mi van Veled és Harry-vel? -vágok vissza egy hirtelen jött ötletként-
Fejét egyből lehajtja, és a padlót kémleli.
-Azt hiszem...lezártuk...ezt az egészet! -
Én hülye...most egy kicsit szégyenlem magam, mert látszik rajta,hogy ezek után nincs a legjobb passzban...
-Sajnálom...én nem tudtam! -szabadkozok-
-Felejtsük el! -emeli fel a fejét, és mit sem törődve hazudik: Harry egy idióta...soha nem akarom látni többet! -folytatja áltatott cinikussággal, de hangjában mélységes fálydalom van, tudom, hisz ismerem-
Leülünk a kanapéra és most tudatosul, hogy egy hosszú beszélgetésnek nézünk elé...
*Ro*
Valóban, szinte az egész estét átbeszéltük. Megbeszéltük, hogy mind a ketten elfelejtjük (vagy legalábbis megpróbáljuk) elfelejteni a fiúkat. Tory megígérte, hogy megpróbál visszatalálni régi önmagához, ami ma délelőtt még (!) sikerült neki. Most suliban van azzal a Josh gyerekkel...nem nagyon szimpi...én meg egyenlőre itthon punnyadok, mert csak holnap kezdődik a suli. Csengetnek, a postás az. Csomagot hozott Angliából. Jean küldte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése