Helló mindenki! Ne haragudjatok, hogy mostanában nem olyan gyakran írunk, de sajnálatos módon drága szerkesztő bajtársam (a legjobbb barátnőm :)) , távol van, ezért egyedül tartom a frontot, ami azért valljuk be nem olyan könnyű, mivel közös megegyezés alapján szoktunk dönteni. Viszont wow 6 rendszeres olvasónk van! Köszönjük szépen!!!!! :):)
*Ro*
A levelet gyorsan átvettem, és amikor megláttam könnybe lábadt a szemem. Csak az elejét olvasom el, mert Tory nélkül nem akarom felbontani. Ajtócsapódás hallatszik.
-Szia, megjöttem! -kiáltja el magát Tory-
-Szia! Levelet kaptunk!
-Tényleg? Kitől? -fut be gyorsan a konyhába-
-Jean-tól.
-Ki bontottad már? -kérdezi nagyra tágult szemekkel-
-Nem.
-Akkor meg mire vársz! -sürget vigyorogva-
Kedves lányok! Tudom, hogy nem rég mentetek el, de már is hiányoztok! Remélem minden jól megy, de hogy ne szabadulhassatok tőlem ilyen könnyen küldtem egy kis ajándékot! Love, Jean xxx
Ez áll a levélben, amit "tehetségemnek" hála Jean francia akcentusával olvastam fel szóval majd megszakadunk a nevetéstől, viszont az ajándék szónál felcsillan a szemünk. Tory a borítékot kémleli, hátha abban van, de nem, a levél hátuljára van ragasztva két jegy a Londoni olimpiára. Nem tudom Tory hogy van vele, de én most nem tudom, hogy örüljek-e, vagy legyek lelombozott.
*Tory*
-Két jegy az olimpiára! Még sosem voltam olimpián! -mosolygok Ro-ra kinek arca kifejezéstelen-
-De...Tory...ahhoz Londonba kell utaznunk, és az olimpia holnapután kezdődik...-mondja lelombozottan-
-Tudom! -kezdek bele mosolyogva, de aztán szám széléről eltűnik a mosoly mert leesik hogy Londonban vannak a fiúk is...és semmi képpen nem akarunk Velük találkozni-
-Meg, amugy is, akkor csúsztatnom kellene pár napot, amit nem akarok...-fordul meg és indul el a nappali felé-
-Kérlek Ro! Csak pár nap! Kééééérlek! -kérlelem ami szinte már nyávogásba vált át-
-Jó,de csak pár nap! Most viszont megyek, mert nagyon fáradt vagyok! -mondja már mosolyogva-
*Ro*
*Két nappal később*
A Heathrow repülőtér hatalmas, bár Jean így is kiszúr minket a tömegből. Mind a ketten a nyakába ugrunk. Taxival a jól ismert Jean rezidenciára érkezünk, ahol abban a körül-belül másfél hétben amíg nem voltunk, nem változott semmi. Táskáinkat csak ledobtuk a jól ismert szobákba és indultunk is az olimpia helyszínére. Hihetetlenül nagy, nyitott tetejű stadion készült külön az olimpiai játékok számára. Jean egyik barátja szervező szerűség, ezért Jean el is tűnt valahol a színfalak mögött, minket pedig a lelátón hagyott.
-Ro! Jean hívott, azt mondta, hogy minél gyorsabban menjünk mi is a színfalak mögé, mert be akar mutatni minket a barátjának!-zökkent ki gondolkozásomból Tory-
Felálltunk a helyünkről és gyors lépésekkel már bent is voltunk a színfalak mögött. Viszont eligazítást kellett kérnünk az egyik kisegítőtől, és Ő meg egy hosszú folyosó irányába terel minket.
-Itt végig kellene menni és a végén ballra! -utasít minket a huszas éveiben járó fiatalember-
Több sem kellett, máris futásnak indultunk a szűk folyosón. Tory elöttemm, én mögötte. A folyosó ball oldalába szobák, nemis inkább öltözök nyílnak. Az egyik öltözőből pedig kilép valaki, pont akkor amikor elhaladtam elötte. És bummmm.....
*Tory*
A színfalak mögött futunk...olyan "deja vu"-m van...Hátra pillantok és látom, hogy Ro megállt mert valaki Rá búrított valamit. A lendületnek köszönhetően én nem tudtam megállni és valakibe belementem. Fejemet előrekapva látom, hogy a valaki nem más mint Niall.
-Tory?! Hogy hogy itt vagy? -kérdezi értetlenkedve, de barátságosan-
- Mi csak...Jean küldött jegyeket az olimpiára és...de mit magyarázkodok itt Neked? -háborodok fel, fejemet csóválva, majd ellököm magamtól-
-Tehát még mindig ilyen vagy...-állapitja meg egy nagy sóhajtás után-
-Mi az hogy ilyen? -folytatom a felháborodást-
-A műtéted óta nagyon megváltoztál...
-Jajj, nemár...már Te is kezded?
-Jó, rendben. Akkor bizonyíts! -majd karon fog és egy szűk helyíségbe vezet.
-Niall korom sötét van! Kapcsolj villanyt!
Halványan pislákol valami, a takarító szertárban. Itt vagyunk ketten: Niall és én. Akárhányszor a meseszép kék szemeibe nézek allig tudom magamat kontrollálni. És most? -kérdezem meg bátortalanul. De semmi válasz, majd egy idő után hirtelen megcsókol. Váratlanul ért ezért eléggé meglepődtem.
-Látod. Ez nam az a Tory akit megismertem! -majd az ajtó felé indul, de megfogom a karját-
-Niall, én csak a barátod akarok...-de itt láttam a szemében valamit ami nem hagyta hogy befejezzem a mondatot- Beszélek itt hülyeségeket...-de ez a mondatot sem tudtam befejezni, mert magamhoz húztam és megcsókoltam, olyan szenvedélyesen ahogy csak tudtam-
*Eközben*
*Ro*
Fejemet egyből fehér ingemre szegezem, melyen mostmár egy jókora és jéghideg jegeskávé folt is található.
-Mi a...-folytattam volna de felemelve fejem Harry-vel találom szemben magam-
A következő pillanatban megfogja a karom és beránt az öltözőbe. Ahogy átléptem a küszöböt az ajtót már csukja is be és finoman neki nyom.
-Mit kersel itt? -a kérdés közben olyan közel jön, hogy orrunk hegye már össze ér-
-Hát nem Téged! -jelentem ki, és ellököm magamtól-
-Akkor meg?
-Khm, hahó ez itt az olimpia! -válaszolok kioktatóan-
-Tehát nem miattam jöttél...Túl léptél rajtam? -kérdezi meglepően lehangoltan-
Valamiért elbizonytalanodtam és csak bólintottam, de a helyzettel szokásos módon visszaél...
-Akkor bizonyíts! -vágja hozzám cinikusan-
Cinikussága rettentően feldühít. Fogom magam, oda lépek hozzá és egyszerűen csak...megcsókolom. Majd miután befejeztem vissza ereszkedek a talpamra, -mert a magasságunk eltérése miatt lábujjhegyre emelkedtem- és karjaimat vállam magasságába emelve rántok vállat:
-Látod! Ennyit jelentesz! -közlöm vele lenézően-
Majd mint aki jól végezte dolgát, nagyképűséget színlelve kilépek a helyiségből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése