A repülőn ülünk, nem beszélgetünk csak nézünk ki a fejünkből. Mindkettőnket nagyon megviseltek a történtek. Akaratlanul is a Harry-s emlékeken zakatol az agyam, azóta remeg a kezem mióta elváltunk a repülőtéren. Valószínűleg Tory-nak is feltűnt mivel a kartámlán lévő kezemhez nyúlt majd egy biztató mosolyt intézett felém. Szegény Tory...teljesen össze van törve...bár a szája mosolyog, a szemei nem. Nagyon régóta ismerem és tudom hogy ez így nincs rendben. Valamit tenni kell...a legjobb lenne ha mind a ketten elfelejtenénk a fiúkat. De ha elfelejtem Harry-t egy világ omlik össze bennem...
*Tory*
Megérkeztünk a New York-i repülőtérre. Miután megkaptuk a csomagjainkat találkoztunk is a szüleinkkel.
-Anya! Apa! -kiabáljuk kórusban Ro-val-
Furcsa is volt hogy az én szüleim is meg Ro szülei is kijöttek elénk. Apropó szülők...Az én anyukám ékszerész, apukámnak meg autószalonja van. Ro anyukája ügyvéd, apukája orvos. Mióta megszülettünk azóta vagyunk legjobb barátok, a szüleink pedig már a születésünk előtt is ismerték egymást.
-Tessék, a kulcsok a bostoni lakásotokhoz! -dob nekünk két kulcsot apa, és a többiek is helyeslik-
-Köszi! És amúgy hogy hogy mindannyian kijöttetek? -kérdezem aputól-
-Egy közös nyaralásra indulunk Ausztráliába, közel három hétig! -folytatja Ro apukája-
-Oké, jó szórakozást! -mondja Ro, majd mindenkinek adunk egy puszit és egy ölelést-
-10 perc és indul a gépünk Bostonba! -kiáltok fel-
-Jó lesz sietni! -mondja Ro már futva-
-Gyönyörű a házunk! -állapítottam meg-
-Igen..de még nem is voltunk a kertben...kinézünk? -kérdezte Ro-
Woooow...a kert varázslatos. Nem is haboztam, egyből levetettem magam a puha és selymes pázsitra.
*Ro*
Tory a fűben fekszik és úgy döntök hogy mellé fekszek. Csak fekszünk és a csillagokat kémleljük. Valamit motyog, de nem értem...mintha folyamatosan Niall nevét ismételgetné...
-Tory minden rendben? -fordulok oda hozzá-
-Hmm? -kérdez vissza-
-Csak mert Niall nevét ismételgeted...meg kellene ezt beszélnünk. -folytatom a kényes témát-
Ahogy kimondtam hogy Niall, egyből felül és értetlenkedik:
-Ezzel meg mit akarsz? Nem akarok erről beszélni! -kötötte ki-
-De Tory! Még is csak jobb lenne ha kiöntenéd a szíved...-győzködöm-
-A repülőtéren Zayn adott egy levelet amit Niall küldött. Még nem bontottam ki. Azt hiszem itt az ideje...
Kedves Tory! Kérlek ne tépd össze! Nem is tudom hogy kezdjem...Nem tudtam, hogy mit érzel irántam, és először még magam sem tudtam, hogy én mit érzek irántad. Most már tisztában vagyok az érzéseimmel, már tudom hogy szeretlek...-itt nem tudta tovább olvasni ezért eltépte-
-Mi lenne ha tábortüzet raknánk? -kérdezte egy "kit érdekel" vállrántást követően-
A válaszomat meg sem várta és már a kinti tűzhely felé vette az irányt. Már be volt készítve így csak meg kellett gyújtani amit Tory előszeretettel már meg is csinált. Az emlékkönyvekből (amit a fiúktól kaptunk) kivette az összes Niall-ös képet és elkezdte elégetni.
-Mit csinálsz? -kiáltok rá-
-Nem akarok emlékezni Rá! -mondta letörten-
-Tory, ez akkor sem megoldás! -mondtam, majd kezemet a vállára emeltem-
-Tudom...-majd ledobta a könyvet a földre, és felment a szobájába-
Ahogy felemeltem a könyvet több tucat kép esett ki belőle. Leültem nézegettem a képeket és emésztettem magam.
*Tory*
Fekszem az ágyamon és gondolkozok. Zakatol az agyam. Össze vagyok keveredve. Azt hiszem el meggyek sétálni, addig is ki tudom üríteni a fejem.
Boston csodálatos. Valahol a belvárosban sétálhatok. Auccs..valaki nekem jött...
-Huhh...bocs, ne haragudj...-kér elnézést illedelmesen egy nagyon helyes fiú-
-Semmi gond! -válaszolok majd lehajolok az ütközés következtében a földön landolt táskámért, a bökkenő csak az hogy Ő is érte nyúl így a kezünk összeér-
-Amúgy Josh vagyok! -mutatkozik be miközben visszaegyenesedünk-
-Én Tory! -majd nyújtom felé a kezem-
Josh gyere már! -hangzik hátulról-
-Nos, kedves Tory...nem lenne kedved velünk jönni? -kérdezi siettetve-
-De igen! -vágom rá egyből-
-Amúgy hova megyünk? -kérdezem pár lépéssel előrébb-
-Boston egyik legjobb szórakozóhelyre. -válaszol- Gondolom nem idevalósi vagy! -folytatja-
-Nem...ma költöztem ide. -válaszolom-
-Akkor feltétlenül be kell avatnunk! -mondja széles vigyorral az arcán-
*Ro*
*Pár órával később*
Hova tűnhetett Tory? -ahogy ezt megkérdeztem magamtól megcsörrent a telefonom-
-Igen? -szólok bele-
-Jó estét! Őn "Ro"? -szól bele egy női hang-
-Igen.
-A kórházból hívom, ugyanis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése