*Tory*
Bár a világ legjobb érzése volt, soha, de soha nem derülhet ki ez a csók. Semilyen körülmény között nem mondhatjuk el senkinek! Pár pillanattal tovább már indultunk is vissza haza.
*Ro*
Harry-vel most értünk haza. Hát ez a kis incidens Tory-val meg Niall-el, nem volt semmi! Egymás mellett lépnek be a házba, semmi extra, biztos megbeszélték az egészet...ez jó hír!
-Menjünk el valahova! Szórakozni akarok! -ugrik elém Tory-
-Te meg vagy zakkanva? Két napja jöttél ki a kórházból! -válaszolom neki-
-Majd én elkísérem! -ajánlkozik Harry-
-Még mindig nem hiszem, hogy ez jó ötlet, de felnőtt emberek vagytok, azt csináltok amit akartok! -válaszolom félvállról-
-Niall Te is mész? -fordulok Niall-höz, aki elég érdekes arcot vág, levettük, hogy neki sincs semmi kedve ehhez-
Körül-belül 10 perc múlva Tory és Harry már el is indulnak. Én meg kihasználom az alkalmat és kiülök Niall mellé a kertiasztalhoz.
-Niall? Minden rendben? -kérdezem ijedten-
-Ig..NEM! -válaszolja- Tory miért Zayn után érdeklődött amikor felébredt? -folytatja, és szája lefelé görbül-
-Egész bisztos meg volt zavarodva! Nagyon kedvel Téged! -próbálom nyugtatgatni-
Még vagy két óráig beszélgettünk, próbáltam nyugtatgatni, szegény teljesen össze van zavarodva. Amikor egyszercsak Tory lép be totál részegen...
-Hali skacok! -dönti be az ajtót és visító hangon kiabál-
-Uram isten! -fogom meg a fejemet- Hol van Harry? -kérdezem mit sem sejtve-
-Hát..izé..egy ideig együtt voltunk, aztán olyan West Balkános sztorivá vátl az egész...tudod mint magyarországon...-mondja még mindig vihogva-
Először azt hittem, hogy csak viccel, aztán mikor Harry 10 perc múlva sem jött meg, kezdtem ideges lenni. Most mit csináljak? Most mit csináljak? -hajtogatom és fel-alá járkálok a nappaliban- Hívom a rendőrséget! -döntöm el hangosan gondolkozva- Már tárcsázom a rendőrség számát, mikor Tory hangosan felröhög és az arcomba vágja hogy: Szííííííívtaaaaad!!!!! Majd Harry zakatol le a lépcsőről.
Először csak tátott szájjal ledöbbenve állok, aztán lassan felmegy bennem a pumpa:
-Komolyan Ti nem vagytok normálisak! Tory-t mégcsak megértem, Ő mindig is gyagyás volt, de Te...Azt hittem ennél kicsit érettebb vagy! -fordulok Harry-hez-
-Jó nyugi csak vicc volt! -közelít felém Harry-
Csak ellököm magamtól és folytatom a kiakadást:
-Vicc? Hát nem volt vicces! De ez most az lesz! -és hangom cinikusra vált- Szórakozzunk? Jó rendben! -majd felfutok a szobájába megfogom néhány cuccát és kiszórom a kertbe- Camping-ezzél...-szívesen hozzá tettem volna hogy "hülye gyerek" de tudom magam tűrtőztetni bármennyire is ideges vagyok- Majd felrohanok a szobámba és bevágom az ajtót.
*Tory*
Ro nagyon felkapta a vizet és bár az én ötletem volt Harry-t bűnteti. Szegény Harry, most szedi össze a cuccait a kertben. Befelé jön és felmegy Ro szobájához...bekopog...
-Ro! Beszéljük meg! -kérleli-
Mi Niall-el a lépcső aljánál figyeljük a történéseket.
-Ro? Ro? -erőlködik még mindig Harry-
De semmi...Ro mégcsak válaszra sem méltatja. Tipikusan Ro! Különösen utálja ha hülyének nézik...most pont ez történt...Harry két kezét az ajtófélfára támasztaja, fejét pedig az ajtóra hajtja.
-Most jobb ha hagyjuk Őket! -fordul hozzám Niall-
Ezzel a lendülettel el is indulunk a konyhába. Niall-le megkajáltunk, mint barát vacsorázik a baráttal. Majd elindultunk fel a szobáninkba, de észre veszem hogy Harry Ro szobájának ajtaja elött ül.
-Harry? -nézek rá érdekesen-
-Jobb lesz ha kinnt alszom, sátorban...-szólal meg csalódottan-
-Te jól vagy? dehogy alszol kint!
Kérdően néz rám, de én csak leráncigálom a nappaliba, előveszek néhány karton meg krepp papírt és elkezdünk gyártani egy "Harry bábut", amit aztán ki is viszünk a már felállított sátorba.
-És most? -kérdezi-
-Hát...nem tudom...-majd besétálunk a házba-
*Ro*
Reggel 10 óra van. Egész este nem tudtam aludni, mert bűntudatom volt...nem is tudom hogy miért nekem, mert hát...mindegy is...Felöltözök és lemegyek a konyhába, készítek valami reggelit. Tojásrántotta, friss zöldségek, pirítos, narancslé, gyümölcssaláta, így mindenkinek a kedvére teszek. Mi a ...? Harry komolyan kint aludt? Inkább megnézem. Ahogy kiérke, elhúzom a sátor "ajtaját" de senki sincs bent. Uram isten, haza ment! Ne! Ne! Ne! Bármennyire is felbosszantott tegnap, nem akartam hogy haza menjen! Basszus! -kapok a fejemhez- Befutok a házba és felsprintelek Niall szobájába. Ő még itt van...Akkor...most mi van? Egyedül ment el?
*Tory*
Hmmm-nyújtózok nagyot kényelmes puha ágyamon- 10 óra van, fel kéne kelni...Ahogy ezt gondoltam lábam már súrolja is a padlót és a fürőm felé veszem az irányt. Hajamat felkötöm és már a zuhanyzókabinba is lépek. Bár a fürdőmbe kád is van, most felé sem néztem, mert reggel sosem szokatm fürdeni. Kellems meleg víz folyik a zuhanyrózsából, már szinte kedvem lenne dalolni...Bakker!!!! Most esik le, hogy az este Harry a kádamban aludt, én meg itt zuhanyozgatok teljes leki nyugalommal...bakker...bakker...Pánikomból Harry zökkent ki:
-Tory? Gondolom...Ühmmm....Jó reggelt!
-Harry....Ömmm...adnál egy törölközőt?
-Persze!
Miután Harry előkapart nekem egy törölközőt, magam köré csavartam és Harry után kiléptem a fürdőből...amikor:
-Tory? Ébren vagy? -lép be Niall- Mi a...?? -lepődik meg-
De ez még mindig nem elég...
-Tory segíts Har...-lép be Ro, akinek a szava ugyanúgy elakad mint Niallnek-
Most hogy a francba fogjuk magunkat kimagyarázni? Ezt elcsesztük...
2012. június 14., csütörtök
2012. június 13., szerda
első évad/19.Csak barátok?!
*Tory*
A szobámba rohantam és lefürödtem megmostam a hajamat,majd lenéztem valami kajáért.
Visszamentem a szobámba és bekapcsoltam a gépet.Elkezdtem nézni egy filmet,majd a ruhás szekrényem elé álltam és valami "játszós"ruhát kerestem magamnak.Majd visszamentem a laptopomhoz.
*Ro*
Fentről hangos síkítást hallunk Harry-vel ,felrohanunk az emeletre Tory szobájába.
Tory Niall-höz mindenféle dolgot vagdosot pl,:vekker,fésű,szemüveg,DVD és kiabálta,hogy:betörő!
Tory-nak elmagyaráztuk,hogy ő nem betörő ,hanem Niall és szerintem hirtelen derengeni kezdett Tory-nak minden,mert a szeme könnybe lábadt és csak annyit mondott:Magunkra hagynátok?
*Tory*
Itt ülök Niall-el egy szobába,akivel még 3napja egy légtérben sem tudtam volna lenni
-Tory,sajnálom,amin keresztül kellett menned-monda és megfogta a kezemet és a szívemhez tette-
-Tudom,hogy darabokra törtem belül,de nekem csak-fejezte volna be ha nem vágok a szavába-
-Attól,hogy ilyeneket mondasz nem törsz meg és ne várd azt,hogy a nyakadba boruljak azok után,amit a fejemhez vagdostál-mondtam könnyes szemmel-
-Sajnálom,sajnálom-esedezett a bocsánatomért-
-Niall azt hiszem,az lesz a legjobb,ha-itt még erős voltam megtudtam állni,hogy ne sírjak-elfelejtjük egymást-és elsírom magam Niall magához húz és megölel majd a fülembe súgja:Ha te ezt szeretnéd.Majd szembe fordultam vele és mélyen a szemébe néztem az ő arca egyre csak közeledik.
-Nem,nem kínozhatsz-suttogta-Magadat sem-
-Niall!ne fájdítsd tovább a szívemet-könyörögtem-
-Tory,te sem rejtheted el az érzéseidet és én sem,de ha te Zayn-nel vagy boldog akkor jó én nem állok kettőtök közé-mondta szomorúan-
Mi honnét vette,hogy van valami Zayn-nel közöttünk?Mindegy.
-Niall,most lemegyünk a többiekhez,két nagyon jó barátként-mondtam és az ajtó felé indultam.
Lementünk Roékhoz,akik éppen a medencében lubickoltak.
-Sziasztok jó látni hogy boldog vagy Torykám-mondta kedves barátnőm-
-Éhes vagyok-szólatunk meg egyszerre Niall-el-
-Nincs itthon kaja,hisz nemrég jöttünk,úgyhogy el kell mennetek valahova-mondta Ro-
-Oké,de hova menjünk barátom-tettem fel a kérdést Niall-nek,aki csak egy erőltetett mosollyal válaszolt-
Elindultunk Bostonban ,ahol még életembe nem is voltam.
-Niall,te itt megvársz,én be megyek és megveszem a kaját-mondtam és bementem az étterembe
-Szia Tory-köszönt rám valaki-
-Szia ....Josh ugye?
-Igen,igen ,hogy érzed magad?-kérdezősködött-
-Köszönöm,jól,de most megyek,mert már várnak rám kint-és elindultam az ajtó fele-
-Tory,jövőre osztálytársak leszünk-
Visszamentünk Niall-el a házba leültünk és megkajáltunk.
Még csak ma jöttem ki a kórházból és nagyon fáradt voltam,úgyhogy felmentem a szobámba szó nélkül.
Fekszem az ágyon valaki egyszer csak benyit:
-Aludhatok melletted?-kérdezte Niall-
-Niall a barátok nem alszanak egymás mellett-okítottam ki,de Niall olyan,mint egy kis gyerek,úgyhogy mondhattam neki,de ő akkor is befeküdt mellém,.
Meg kell jegyeznem FURCSA BARÁTSÁG A MIENK.
Reggel mikor felkeltem Niall,már nem volt mellettem,gyorsan felöltöztem és lementem a többiekhez.
-Jó reggelt álomszuszék-köszöntött Harry-
*Ro*
Megreggeliztünk,majd Harry felvetette,hogy menjünk el sétálni.
Valami bostoni parkba elmentünk sétálni én kézen fogva sétáltam Harry-vel Tory és Niall pedig csak egymás mellett mentek,majd körbe vettek minket a a riporterek először engem és Harry-t kezdtek el faggatni.
-Ti most együtt vagytok?-kérdezte a sok közül valamelyik-
-Igen,Ro-val nagyon boldogok vagyunk együtt-válaszolt Harry-
Amitől a legjobban féltem,hogy ha ezt megkérdezik Tory-tól és Niall-től,akkor Tory,hogy fog rá reagálni-
-Tory hallottuk,hogy kórházba kerültél,jobban vagy már?-kérdezte egy női riporter-
-Igen köszönöm,már jobban a barátaim segítsége nélkül nem ment volna-válaszolta határozottan-
-Niall!Igaz,hogy Londonból utazott ide amikor megtudta mi történt szerelmével?-kérdezte egy férfi riporter-
-Igen,de Tory-val csak barátok vagyunk-mondta kissé szomorúan-
-Mikor lett vége a kapcsolatuknak és hogyan?Ki akarta ezt?-bolygatták tovább ezt a kényes témát-
Tory-ra nézve azt láttam,hogy másodpercek kérdése,hogy ideg összeroppanást kap vagy valami más baja lesz.
*Tory *
A kérdésekkel felidézték bennem azokat a sebeket felsérteni,amik még frissek voltak.
Nem bírtam tovább és futásnak eredtem,szaladt ameddig bírtam és amerre láttam.
Nem tudtam mit érzek.Sírhatnékom volt.
-Tory,jól vagy,amúgy nagyon gyorsan futsz-kapkodott a levegő után Niall-
-Nem,Niall én ezt nem bírom-mondtam és oda bújtam Niall-höz -
-Tory,nyugi rendben lesz minden-majd az arcomat az ővé felé fordítottam és közelített az ajkával az enyémhez.
Megtörtént megcsókoltuk egymást,a szívemet most nem fájdalom,hanem boldogság töltötte el.A világ legjobb érzése volt.
A szobámba rohantam és lefürödtem megmostam a hajamat,majd lenéztem valami kajáért.
Visszamentem a szobámba és bekapcsoltam a gépet.Elkezdtem nézni egy filmet,majd a ruhás szekrényem elé álltam és valami "játszós"ruhát kerestem magamnak.Majd visszamentem a laptopomhoz.
*Ro*
Fentről hangos síkítást hallunk Harry-vel ,felrohanunk az emeletre Tory szobájába.
Tory Niall-höz mindenféle dolgot vagdosot pl,:vekker,fésű,szemüveg,DVD és kiabálta,hogy:betörő!
Tory-nak elmagyaráztuk,hogy ő nem betörő ,hanem Niall és szerintem hirtelen derengeni kezdett Tory-nak minden,mert a szeme könnybe lábadt és csak annyit mondott:Magunkra hagynátok?
*Tory*
Itt ülök Niall-el egy szobába,akivel még 3napja egy légtérben sem tudtam volna lenni
-Tory,sajnálom,amin keresztül kellett menned-monda és megfogta a kezemet és a szívemhez tette-
-Tudom,hogy darabokra törtem belül,de nekem csak-fejezte volna be ha nem vágok a szavába-
-Attól,hogy ilyeneket mondasz nem törsz meg és ne várd azt,hogy a nyakadba boruljak azok után,amit a fejemhez vagdostál-mondtam könnyes szemmel-
-Sajnálom,sajnálom-esedezett a bocsánatomért-
-Niall azt hiszem,az lesz a legjobb,ha-itt még erős voltam megtudtam állni,hogy ne sírjak-elfelejtjük egymást-és elsírom magam Niall magához húz és megölel majd a fülembe súgja:Ha te ezt szeretnéd.Majd szembe fordultam vele és mélyen a szemébe néztem az ő arca egyre csak közeledik.
-Nem,nem kínozhatsz-suttogta-Magadat sem-
-Niall!ne fájdítsd tovább a szívemet-könyörögtem-
-Tory,te sem rejtheted el az érzéseidet és én sem,de ha te Zayn-nel vagy boldog akkor jó én nem állok kettőtök közé-mondta szomorúan-
Mi honnét vette,hogy van valami Zayn-nel közöttünk?Mindegy.
-Niall,most lemegyünk a többiekhez,két nagyon jó barátként-mondtam és az ajtó felé indultam.
Lementünk Roékhoz,akik éppen a medencében lubickoltak.
-Sziasztok jó látni hogy boldog vagy Torykám-mondta kedves barátnőm-
-Éhes vagyok-szólatunk meg egyszerre Niall-el-
-Nincs itthon kaja,hisz nemrég jöttünk,úgyhogy el kell mennetek valahova-mondta Ro-
-Oké,de hova menjünk barátom-tettem fel a kérdést Niall-nek,aki csak egy erőltetett mosollyal válaszolt-
Elindultunk Bostonban ,ahol még életembe nem is voltam.
-Niall,te itt megvársz,én be megyek és megveszem a kaját-mondtam és bementem az étterembe
-Szia Tory-köszönt rám valaki-
-Szia ....Josh ugye?
-Igen,igen ,hogy érzed magad?-kérdezősködött-
-Köszönöm,jól,de most megyek,mert már várnak rám kint-és elindultam az ajtó fele-
-Tory,jövőre osztálytársak leszünk-
Visszamentünk Niall-el a házba leültünk és megkajáltunk.
Még csak ma jöttem ki a kórházból és nagyon fáradt voltam,úgyhogy felmentem a szobámba szó nélkül.
Fekszem az ágyon valaki egyszer csak benyit:
-Aludhatok melletted?-kérdezte Niall-
-Niall a barátok nem alszanak egymás mellett-okítottam ki,de Niall olyan,mint egy kis gyerek,úgyhogy mondhattam neki,de ő akkor is befeküdt mellém,.
Meg kell jegyeznem FURCSA BARÁTSÁG A MIENK.
Reggel mikor felkeltem Niall,már nem volt mellettem,gyorsan felöltöztem és lementem a többiekhez.
-Jó reggelt álomszuszék-köszöntött Harry-
*Ro*
Megreggeliztünk,majd Harry felvetette,hogy menjünk el sétálni.
Valami bostoni parkba elmentünk sétálni én kézen fogva sétáltam Harry-vel Tory és Niall pedig csak egymás mellett mentek,majd körbe vettek minket a a riporterek először engem és Harry-t kezdtek el faggatni.
-Ti most együtt vagytok?-kérdezte a sok közül valamelyik-
-Igen,Ro-val nagyon boldogok vagyunk együtt-válaszolt Harry-
Amitől a legjobban féltem,hogy ha ezt megkérdezik Tory-tól és Niall-től,akkor Tory,hogy fog rá reagálni-
-Tory hallottuk,hogy kórházba kerültél,jobban vagy már?-kérdezte egy női riporter-
-Igen köszönöm,már jobban a barátaim segítsége nélkül nem ment volna-válaszolta határozottan-
-Niall!Igaz,hogy Londonból utazott ide amikor megtudta mi történt szerelmével?-kérdezte egy férfi riporter-
-Igen,de Tory-val csak barátok vagyunk-mondta kissé szomorúan-
-Mikor lett vége a kapcsolatuknak és hogyan?Ki akarta ezt?-bolygatták tovább ezt a kényes témát-
Tory-ra nézve azt láttam,hogy másodpercek kérdése,hogy ideg összeroppanást kap vagy valami más baja lesz.
*Tory *
A kérdésekkel felidézték bennem azokat a sebeket felsérteni,amik még frissek voltak.
Nem bírtam tovább és futásnak eredtem,szaladt ameddig bírtam és amerre láttam.
Nem tudtam mit érzek.Sírhatnékom volt.
-Tory,jól vagy,amúgy nagyon gyorsan futsz-kapkodott a levegő után Niall-
-Nem,Niall én ezt nem bírom-mondtam és oda bújtam Niall-höz -
-Tory,nyugi rendben lesz minden-majd az arcomat az ővé felé fordítottam és közelített az ajkával az enyémhez.
Megtörtént megcsókoltuk egymást,a szívemet most nem fájdalom,hanem boldogság töltötte el.A világ legjobb érzése volt.
első évad/18. Teljes pánik
*Ro*
Szó szerint nem tudok megszólalni, mert nem Zayn áll velem szemben hanem Harry és Niall. Fogalmam sincs hogy most mit kellene reagálnom.
-Ti meg mit kerestek itt? -kérdezem ledöbbenve-
-Hallottuk, hogy Tory kórházba került és...-szólal meg Niall-
-Jó, figyelj Niall, megértem, de Tory-nak nagyon nics szüksége most Rád..-vágok a szavába idegesen-
-És Te? -fordulok Harry felé, és hangom magremeg-
-Gondoltam segíthetnék...-válaszolja bátortalanul-
-Miért nehezíted meg a dolgot? -kérdezem lehajtott fejjel, fájdalmasan...de a választ meg sem várva összeszedem magam-
-10 perc múlva indul egy gép Londonba. -fordulok a kijezlző felé-
Majd hátat fordítok nekik és elindulok, de két lépés után Niall elém lép:
-Kérlek Ro! Nem hagyhatom itt...-kérlel fájdalmasan-
-Én meg nem foglak itt hagyni! -fogja meg hátúlról a kezemet Harry-
Tudom...életem legrosszabb döntését hoztam meg mikor a két fiúval indultam a házunkhoz. Kinyitottam az ajtót majd bekísértem őket a két vendégszobába. Nem sokat időztünk, el is indultunk a kórházba. Beléptem a kórterembe, a két fiú pedig utánam. Niall ahogy meglátta Tory-t lesokkolódott, nem mert 2 méternél közelebb menni hozzá, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy ez mind az Ő hibája, majd nem bírta tovább és kiviharzott. Harry-re néztem, Ő egy bíztató mosolyt intézett felém majd követte Niall-t. Most itt ülök a kómában lévő barátnőm mellett és csak gondolkozok, gondolkozok és szép lassan rájövök hogy ez csak részben Niall hibája, mert én meg nem kísértem el...szóval ez az egész részben az én hibám is....
Csak bámulok ki az ablakon. A gépek csipognak: pi..pi..pi..pi..piiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii...Jézusom Tory szíve leállt...Felpattanok kirohanok a folyosóra és orvosért üvöltök. Pár másodpercen bellül jön egy orvos akit több nővér követ. Tory-t egyből átviszik a műtőbe. Kétségbeesetten állok és bámulok a műtő felé, amikor Niall és Harry ugrik elém:
-Mi történt? -kérdezi kétségbeesve Niall-
-Tory-nak leált a szíve...egyből átvitték a műtőbe....-válaszolom pánikolva-
Nem bírom tovább: a mellettem álló Harry mellkasába bújok és zokogva motyogom: Ő a legjobb barátnőm szinte e testvérem nem bírnám ki ha...Harry szorosan megölel és nyugtatgat: Nem lesz semmi baj...jól lesz...nyugodj meg! Szavai nyugtató hatással vannak idegeimre...de ugyanez nem mondható el a teljes pánikban lévő Niall-re. Minden az én hibám...miért nem vigyáztam Rá?...sosem fog megbocsájtani...sosem tudom neki elmondani személyesen, hogy szeretem...miért vagyok ekkora hülye? -hajtogatja folyamatosan körbe körbe járkálva-
*Pár órával később*
Kijön az orvos a műtőből, mi pedig egyből megrohamozzuk.
-Lehet már valamit tudni? -kérdezi Harry, mert hármunk közül Ő van a legjobb állapotban-
-Nem ritka dolog, a szívmegállás kómásoknál, de nem is gyakori...a kisasszony állapotát próbáljuk stabilizálni, ezért nem lenne jó ha felzaklatnák...nem kizárt dolog a gyenge amnézia sem. -közli nyersen az orvos-
-Be mehetnénk hozzá? -kérdezem remegő hangon-
-Igen, de ne maradjanak sokáig! -köti ki a doktor-
Ahogy meghallottuk már futottunk is be a szobába. Mikor beértünk Niall egyből Toryhoz rohant, megfogta a kezét és folyamatosan a bocsánatáért esedezett. Én ledöbbenve állok a háttérben Harry pedig mellettem. Lelülünk a háttérben elhejezett fotelbe. Hátra hajtom a fejem és a plafont fürkészem, de a szemem sarkából látom hogy Harry engem figyel...egy percre sem veszi le rólam a szemét. Niall nagyon ideges, és nem sok kell hozzá, hogy én is az legyek...amikor...Tory ébredezik...
-Zayn? Zayn? -kérdezi halkan, amit már Harry és én is észre veszünk-
-Zayn?! -kérdezi hirtelen felindultságból Niall-
Néma csend. Niall feláll és kiviharzik. Én meg rögtön oda rohanok Tory-hoz. Boldogan ölel meg miközben felül, maj értetlenkedve kérdezi, hogy ki az a fiú ott a háttérben. A gyenge amnézia bekövetkezett...Most mit mondjak neki, hogy mégis kicsoda Harry?
-Ő...Ő itt...Ő itt a barátom Harry! -nyökögöm, majd hátra fordulva Harry-re nézek, akinek az árcon még soha nem látott boldogságot vélek felfedezni-
Harry felém rohan, megcsókol, majd hatalmas mosollyal az árcán távozik azzal az indokkal, hogy megkeresi Niall-t. Ennek örültem, mert így az elejétő a végéig elmeséltem Tory-nak mindent.
*Tory*
*Két nap múlva*
Végre! Kiengednek a kórházból...már várom, hogy haza mehessek az újonnan kapott házunkba.
-Szia! Készen állsz? -jön be az ajtón Ro Harry-vel-
-Igen! Végre haza mehetek! -pattanok ki a kórházi ágyból-
Harry segített kicipelni a cucaimat, majd mikor haza értünk egyből a szobámba rohantam és ...
Szó szerint nem tudok megszólalni, mert nem Zayn áll velem szemben hanem Harry és Niall. Fogalmam sincs hogy most mit kellene reagálnom.
-Ti meg mit kerestek itt? -kérdezem ledöbbenve-
-Hallottuk, hogy Tory kórházba került és...-szólal meg Niall-
-Jó, figyelj Niall, megértem, de Tory-nak nagyon nics szüksége most Rád..-vágok a szavába idegesen-
-És Te? -fordulok Harry felé, és hangom magremeg-
-Gondoltam segíthetnék...-válaszolja bátortalanul-
-Miért nehezíted meg a dolgot? -kérdezem lehajtott fejjel, fájdalmasan...de a választ meg sem várva összeszedem magam-
-10 perc múlva indul egy gép Londonba. -fordulok a kijezlző felé-
Majd hátat fordítok nekik és elindulok, de két lépés után Niall elém lép:
-Kérlek Ro! Nem hagyhatom itt...-kérlel fájdalmasan-
-Én meg nem foglak itt hagyni! -fogja meg hátúlról a kezemet Harry-
Tudom...életem legrosszabb döntését hoztam meg mikor a két fiúval indultam a házunkhoz. Kinyitottam az ajtót majd bekísértem őket a két vendégszobába. Nem sokat időztünk, el is indultunk a kórházba. Beléptem a kórterembe, a két fiú pedig utánam. Niall ahogy meglátta Tory-t lesokkolódott, nem mert 2 méternél közelebb menni hozzá, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy ez mind az Ő hibája, majd nem bírta tovább és kiviharzott. Harry-re néztem, Ő egy bíztató mosolyt intézett felém majd követte Niall-t. Most itt ülök a kómában lévő barátnőm mellett és csak gondolkozok, gondolkozok és szép lassan rájövök hogy ez csak részben Niall hibája, mert én meg nem kísértem el...szóval ez az egész részben az én hibám is....
Csak bámulok ki az ablakon. A gépek csipognak: pi..pi..pi..pi..piiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii...Jézusom Tory szíve leállt...Felpattanok kirohanok a folyosóra és orvosért üvöltök. Pár másodpercen bellül jön egy orvos akit több nővér követ. Tory-t egyből átviszik a műtőbe. Kétségbeesetten állok és bámulok a műtő felé, amikor Niall és Harry ugrik elém:
-Mi történt? -kérdezi kétségbeesve Niall-
-Tory-nak leált a szíve...egyből átvitték a műtőbe....-válaszolom pánikolva-
Nem bírom tovább: a mellettem álló Harry mellkasába bújok és zokogva motyogom: Ő a legjobb barátnőm szinte e testvérem nem bírnám ki ha...Harry szorosan megölel és nyugtatgat: Nem lesz semmi baj...jól lesz...nyugodj meg! Szavai nyugtató hatással vannak idegeimre...de ugyanez nem mondható el a teljes pánikban lévő Niall-re. Minden az én hibám...miért nem vigyáztam Rá?...sosem fog megbocsájtani...sosem tudom neki elmondani személyesen, hogy szeretem...miért vagyok ekkora hülye? -hajtogatja folyamatosan körbe körbe járkálva-
*Pár órával később*
Kijön az orvos a műtőből, mi pedig egyből megrohamozzuk.
-Lehet már valamit tudni? -kérdezi Harry, mert hármunk közül Ő van a legjobb állapotban-
-Nem ritka dolog, a szívmegállás kómásoknál, de nem is gyakori...a kisasszony állapotát próbáljuk stabilizálni, ezért nem lenne jó ha felzaklatnák...nem kizárt dolog a gyenge amnézia sem. -közli nyersen az orvos-
-Be mehetnénk hozzá? -kérdezem remegő hangon-
-Igen, de ne maradjanak sokáig! -köti ki a doktor-
Ahogy meghallottuk már futottunk is be a szobába. Mikor beértünk Niall egyből Toryhoz rohant, megfogta a kezét és folyamatosan a bocsánatáért esedezett. Én ledöbbenve állok a háttérben Harry pedig mellettem. Lelülünk a háttérben elhejezett fotelbe. Hátra hajtom a fejem és a plafont fürkészem, de a szemem sarkából látom hogy Harry engem figyel...egy percre sem veszi le rólam a szemét. Niall nagyon ideges, és nem sok kell hozzá, hogy én is az legyek...amikor...Tory ébredezik...
-Zayn? Zayn? -kérdezi halkan, amit már Harry és én is észre veszünk-
-Zayn?! -kérdezi hirtelen felindultságból Niall-
Néma csend. Niall feláll és kiviharzik. Én meg rögtön oda rohanok Tory-hoz. Boldogan ölel meg miközben felül, maj értetlenkedve kérdezi, hogy ki az a fiú ott a háttérben. A gyenge amnézia bekövetkezett...Most mit mondjak neki, hogy mégis kicsoda Harry?
-Ő...Ő itt...Ő itt a barátom Harry! -nyökögöm, majd hátra fordulva Harry-re nézek, akinek az árcon még soha nem látott boldogságot vélek felfedezni-
Harry felém rohan, megcsókol, majd hatalmas mosollyal az árcán távozik azzal az indokkal, hogy megkeresi Niall-t. Ennek örültem, mert így az elejétő a végéig elmeséltem Tory-nak mindent.
*Tory*
*Két nap múlva*
Végre! Kiengednek a kórházból...már várom, hogy haza mehessek az újonnan kapott házunkba.
-Szia! Készen állsz? -jön be az ajtón Ro Harry-vel-
-Igen! Végre haza mehetek! -pattanok ki a kórházi ágyból-
Harry segített kicipelni a cucaimat, majd mikor haza értünk egyből a szobámba rohantam és ...
2012. június 12., kedd
első évad/17.Hogy mi?
*Ro*
-A kórházból hívom ugyanis Tory-t hajnalban a mentő hozta be-
Leraktam a telefont és rohantam a kórházhoz,ahogy tudtam.
Beértem a kórházba a recepción megkérdeztem,hogy hol találom a barát nőmet,és szaladt is a lifthez.
Itt van 3.Szint 232-as terem a nő vér pont jött ki Tory szobájából.
-Jó napot !Ro kisasszony?-köszöntött a nővér-
-Igen,hogy van Tory vagy mi a baja-tettem fel a kérdéseket sorba-
-Igen a baját,még nem tudjuk,de sajnos kómába esett-mondta elég komolyan-
-Úr isten,bemehetek hozzá?-idegeskedem-
Meg sem vártam a válasz,hanem berontottam a szobába és Tory ágyára borultam.
-Tory,ne csináld ezt!Ne ne-beszéltem a némán fekvő Tory-hoz akinek csak a szívverését hallottam vissza a gépen-
-Ez is az én hibám,mert megint magára hagytam-mondta és közben Tory kezét szorongattam
Csak ültem némán és néztem Tory-t,amikor megcsörrent a telefonom,Zayn az:
-Szia Ro csak azért hívlak,hogy megkérdezzem,hogy minden rendbe van-e-mondta nyugodt hangon-
-Szia Zayn,-remegő hangon szóltam bele a kagylóba-Tory kórházba került-folytattam tovább és elsírtam magam-
-Mi,hogy mi holnap azonnal utánatok repülök,hol vagy?-kérdezte idegesen-
-Lediktáltam neki az utcát és az épület nevét,ja és Zayn lehet egy kérésem?-
-Mondjad persze-
-Niall és Harry ne jöjjön-
-Jó jó akkor holnap a reptéren találkozunk 9 kor száll le a repülő-mondta és lerakta a kagylót-
-Lemegyek valami kajáért-mondtam Tory-nak mintha tudna válaszolni-
Kiléptem a szobából a nővér jött velem szembe és közölte velem hogy Tory még egy ideig nem fog felébredni és,ha felébred valószínűleg össze lesz zavarodva.
Lementem a földszintre és az automata elé álltam,gyors vettem magamnak egy csokit és colát.
Visszamentem Tory szobájába,amikor eszembe jutott,hogy lehet hogy szólni kéne anyáéknak.
Nem,nem,hisz ők most valahol Ausztráliában élvezik a napsütést.Este 11 körül járhatott,amikor 2 fiú jött be a szobába.
-Szia Tory-hoz jöttünk-hangzott a z ajtóból-
-Sziasztok!Ro vagyok Tory legjobb barátnője-mondtam álmosan-
-Én Josh vagyok ő pedig Chris velünk volt tegnap Tory-mondta az egyik srác-
-Hogy mi és mit csináltatok vele,hogy ez történt-estem nekik-
-Hát tudod Tory valami srácról beszélt,aztán elvittük egy medencés buliba ott elég rendes berúgott.-mondta Josh-
Csak onnét tudom,hogy Josh lehetett,mert valamit tudott Niall-ről.
-Igen folytassátok-sürgettem őket-
-És hát a fiúkkal mi is jól éreztük magunkat beakartuk dobni ruhástól a vízbe,de pont úgy érkezett,hogy a medence szélébe vágta be a fejét-
-De mi nem akartunk rosszat csinálni-magyarázkodott a másik fiú-
-de nem is zavarunk tovább holnap is bejövünk-mondták és becsukták maguk után az ajtót-
Mivel nagyon fáradt voltam és nyűgös,ezért szerencsémre vissza tudtam aludni.
Reggel 7 kor jött be a nővér,hogy megnézze Tory-t.
-Jó reggelt!-köszönt-
-Jó reggelt,el kell mennem,de ha felébredne addig legyen szíves megmondani neki,hogy sietek vissza-majd rohantam ki az ajtón-
Gyorsan fogtam egy taxit és elvitettem magam a reptérre.
Fél órája álldogálhattam,amikor a hangosbemondó bemondta,hogy a Londoni gép most szállt le.
A váróterem hirtelen megtelt emberekkel.
Erősen arra koncentráltam,hogy ,megtaláljam a tömegben Zayn-t,amikor előre néztem a lábam földbe gyökerezett köpni-nyelni nem tudtam.
-A kórházból hívom ugyanis Tory-t hajnalban a mentő hozta be-
Leraktam a telefont és rohantam a kórházhoz,ahogy tudtam.
Beértem a kórházba a recepción megkérdeztem,hogy hol találom a barát nőmet,és szaladt is a lifthez.
Itt van 3.Szint 232-as terem a nő vér pont jött ki Tory szobájából.
-Jó napot !Ro kisasszony?-köszöntött a nővér-
-Igen,hogy van Tory vagy mi a baja-tettem fel a kérdéseket sorba-
-Igen a baját,még nem tudjuk,de sajnos kómába esett-mondta elég komolyan-
-Úr isten,bemehetek hozzá?-idegeskedem-
Meg sem vártam a válasz,hanem berontottam a szobába és Tory ágyára borultam.
-Tory,ne csináld ezt!Ne ne-beszéltem a némán fekvő Tory-hoz akinek csak a szívverését hallottam vissza a gépen-
-Ez is az én hibám,mert megint magára hagytam-mondta és közben Tory kezét szorongattam
Csak ültem némán és néztem Tory-t,amikor megcsörrent a telefonom,Zayn az:
-Szia Ro csak azért hívlak,hogy megkérdezzem,hogy minden rendbe van-e-mondta nyugodt hangon-
-Szia Zayn,-remegő hangon szóltam bele a kagylóba-Tory kórházba került-folytattam tovább és elsírtam magam-
-Mi,hogy mi holnap azonnal utánatok repülök,hol vagy?-kérdezte idegesen-
-Lediktáltam neki az utcát és az épület nevét,ja és Zayn lehet egy kérésem?-
-Mondjad persze-
-Niall és Harry ne jöjjön-
-Jó jó akkor holnap a reptéren találkozunk 9 kor száll le a repülő-mondta és lerakta a kagylót-
-Lemegyek valami kajáért-mondtam Tory-nak mintha tudna válaszolni-
Kiléptem a szobából a nővér jött velem szembe és közölte velem hogy Tory még egy ideig nem fog felébredni és,ha felébred valószínűleg össze lesz zavarodva.
Lementem a földszintre és az automata elé álltam,gyors vettem magamnak egy csokit és colát.
Visszamentem Tory szobájába,amikor eszembe jutott,hogy lehet hogy szólni kéne anyáéknak.
Nem,nem,hisz ők most valahol Ausztráliában élvezik a napsütést.Este 11 körül járhatott,amikor 2 fiú jött be a szobába.
-Szia Tory-hoz jöttünk-hangzott a z ajtóból-
-Sziasztok!Ro vagyok Tory legjobb barátnője-mondtam álmosan-
-Én Josh vagyok ő pedig Chris velünk volt tegnap Tory-mondta az egyik srác-
-Hogy mi és mit csináltatok vele,hogy ez történt-estem nekik-
-Hát tudod Tory valami srácról beszélt,aztán elvittük egy medencés buliba ott elég rendes berúgott.-mondta Josh-
Csak onnét tudom,hogy Josh lehetett,mert valamit tudott Niall-ről.
-Igen folytassátok-sürgettem őket-
-És hát a fiúkkal mi is jól éreztük magunkat beakartuk dobni ruhástól a vízbe,de pont úgy érkezett,hogy a medence szélébe vágta be a fejét-
-De mi nem akartunk rosszat csinálni-magyarázkodott a másik fiú-
-de nem is zavarunk tovább holnap is bejövünk-mondták és becsukták maguk után az ajtót-
Mivel nagyon fáradt voltam és nyűgös,ezért szerencsémre vissza tudtam aludni.
Reggel 7 kor jött be a nővér,hogy megnézze Tory-t.
-Jó reggelt!-köszönt-
-Jó reggelt,el kell mennem,de ha felébredne addig legyen szíves megmondani neki,hogy sietek vissza-majd rohantam ki az ajtón-
Gyorsan fogtam egy taxit és elvitettem magam a reptérre.
Fél órája álldogálhattam,amikor a hangosbemondó bemondta,hogy a Londoni gép most szállt le.
A váróterem hirtelen megtelt emberekkel.
Erősen arra koncentráltam,hogy ,megtaláljam a tömegben Zayn-t,amikor előre néztem a lábam földbe gyökerezett köpni-nyelni nem tudtam.
első évad/16. Otthon, édes(?) otthon
*Ro*
A repülőn ülünk, nem beszélgetünk csak nézünk ki a fejünkből. Mindkettőnket nagyon megviseltek a történtek. Akaratlanul is a Harry-s emlékeken zakatol az agyam, azóta remeg a kezem mióta elváltunk a repülőtéren. Valószínűleg Tory-nak is feltűnt mivel a kartámlán lévő kezemhez nyúlt majd egy biztató mosolyt intézett felém. Szegény Tory...teljesen össze van törve...bár a szája mosolyog, a szemei nem. Nagyon régóta ismerem és tudom hogy ez így nincs rendben. Valamit tenni kell...a legjobb lenne ha mind a ketten elfelejtenénk a fiúkat. De ha elfelejtem Harry-t egy világ omlik össze bennem...
*Tory*
Megérkeztünk a New York-i repülőtérre. Miután megkaptuk a csomagjainkat találkoztunk is a szüleinkkel.
-Anya! Apa! -kiabáljuk kórusban Ro-val-
Furcsa is volt hogy az én szüleim is meg Ro szülei is kijöttek elénk. Apropó szülők...Az én anyukám ékszerész, apukámnak meg autószalonja van. Ro anyukája ügyvéd, apukája orvos. Mióta megszülettünk azóta vagyunk legjobb barátok, a szüleink pedig már a születésünk előtt is ismerték egymást.
-Tessék, a kulcsok a bostoni lakásotokhoz! -dob nekünk két kulcsot apa, és a többiek is helyeslik-
-Köszi! És amúgy hogy hogy mindannyian kijöttetek? -kérdezem aputól-
-Egy közös nyaralásra indulunk Ausztráliába, közel három hétig! -folytatja Ro apukája-
-Oké, jó szórakozást! -mondja Ro, majd mindenkinek adunk egy puszit és egy ölelést-
-10 perc és indul a gépünk Bostonba! -kiáltok fel-
-Jó lesz sietni! -mondja Ro már futva-
Egész kis idő alatt itt is voltunk a bostoni repülőéren. Hívunk egy taxit és elvitetjük magunkat közös új otthonunkba. A ház egyszerűen meseszép. Ahogy beértünk birtokba is vettünk egy egy szobát, majd a kipakolás után lehuppantunk a nappaliban. Eléggé késő volt már de nem voltam álmos és láttam Ro-n hogy ő se.
-Gyönyörű a házunk! -állapítottam meg-
-Igen..de még nem is voltunk a kertben...kinézünk? -kérdezte Ro-
Woooow...a kert varázslatos. Nem is haboztam, egyből levetettem magam a puha és selymes pázsitra.
*Ro*
Tory a fűben fekszik és úgy döntök hogy mellé fekszek. Csak fekszünk és a csillagokat kémleljük. Valamit motyog, de nem értem...mintha folyamatosan Niall nevét ismételgetné...
-Tory minden rendben? -fordulok oda hozzá-
-Hmm? -kérdez vissza-
-Csak mert Niall nevét ismételgeted...meg kellene ezt beszélnünk. -folytatom a kényes témát-
Ahogy kimondtam hogy Niall, egyből felül és értetlenkedik:
-Ezzel meg mit akarsz? Nem akarok erről beszélni! -kötötte ki-
-De Tory! Még is csak jobb lenne ha kiöntenéd a szíved...-győzködöm-
-A repülőtéren Zayn adott egy levelet amit Niall küldött. Még nem bontottam ki. Azt hiszem itt az ideje...
Kedves Tory! Kérlek ne tépd össze! Nem is tudom hogy kezdjem...Nem tudtam, hogy mit érzel irántam, és először még magam sem tudtam, hogy én mit érzek irántad. Most már tisztában vagyok az érzéseimmel, már tudom hogy szeretlek...-itt nem tudta tovább olvasni ezért eltépte-
-Mi lenne ha tábortüzet raknánk? -kérdezte egy "kit érdekel" vállrántást követően-
A válaszomat meg sem várta és már a kinti tűzhely felé vette az irányt. Már be volt készítve így csak meg kellett gyújtani amit Tory előszeretettel már meg is csinált. Az emlékkönyvekből (amit a fiúktól kaptunk) kivette az összes Niall-ös képet és elkezdte elégetni.
-Mit csinálsz? -kiáltok rá-
-Nem akarok emlékezni Rá! -mondta letörten-
-Tory, ez akkor sem megoldás! -mondtam, majd kezemet a vállára emeltem-
-Tudom...-majd ledobta a könyvet a földre, és felment a szobájába-
Ahogy felemeltem a könyvet több tucat kép esett ki belőle. Leültem nézegettem a képeket és emésztettem magam.
*Tory*
Fekszem az ágyamon és gondolkozok. Zakatol az agyam. Össze vagyok keveredve. Azt hiszem el meggyek sétálni, addig is ki tudom üríteni a fejem.
Boston csodálatos. Valahol a belvárosban sétálhatok. Auccs..valaki nekem jött...
-Huhh...bocs, ne haragudj...-kér elnézést illedelmesen egy nagyon helyes fiú-
-Semmi gond! -válaszolok majd lehajolok az ütközés következtében a földön landolt táskámért, a bökkenő csak az hogy Ő is érte nyúl így a kezünk összeér-
-Amúgy Josh vagyok! -mutatkozik be miközben visszaegyenesedünk-
-Én Tory! -majd nyújtom felé a kezem-
Josh gyere már! -hangzik hátulról-
-Nos, kedves Tory...nem lenne kedved velünk jönni? -kérdezi siettetve-
-De igen! -vágom rá egyből-
-Amúgy hova megyünk? -kérdezem pár lépéssel előrébb-
-Boston egyik legjobb szórakozóhelyre. -válaszol- Gondolom nem idevalósi vagy! -folytatja-
-Nem...ma költöztem ide. -válaszolom-
-Akkor feltétlenül be kell avatnunk! -mondja széles vigyorral az arcán-
*Ro*
*Pár órával később*
Hova tűnhetett Tory? -ahogy ezt megkérdeztem magamtól megcsörrent a telefonom-
-Igen? -szólok bele-
-Jó estét! Őn "Ro"? -szól bele egy női hang-
-Igen.
-A kórházból hívom, ugyanis...
A repülőn ülünk, nem beszélgetünk csak nézünk ki a fejünkből. Mindkettőnket nagyon megviseltek a történtek. Akaratlanul is a Harry-s emlékeken zakatol az agyam, azóta remeg a kezem mióta elváltunk a repülőtéren. Valószínűleg Tory-nak is feltűnt mivel a kartámlán lévő kezemhez nyúlt majd egy biztató mosolyt intézett felém. Szegény Tory...teljesen össze van törve...bár a szája mosolyog, a szemei nem. Nagyon régóta ismerem és tudom hogy ez így nincs rendben. Valamit tenni kell...a legjobb lenne ha mind a ketten elfelejtenénk a fiúkat. De ha elfelejtem Harry-t egy világ omlik össze bennem...
*Tory*
Megérkeztünk a New York-i repülőtérre. Miután megkaptuk a csomagjainkat találkoztunk is a szüleinkkel.
-Anya! Apa! -kiabáljuk kórusban Ro-val-
Furcsa is volt hogy az én szüleim is meg Ro szülei is kijöttek elénk. Apropó szülők...Az én anyukám ékszerész, apukámnak meg autószalonja van. Ro anyukája ügyvéd, apukája orvos. Mióta megszülettünk azóta vagyunk legjobb barátok, a szüleink pedig már a születésünk előtt is ismerték egymást.
-Tessék, a kulcsok a bostoni lakásotokhoz! -dob nekünk két kulcsot apa, és a többiek is helyeslik-
-Köszi! És amúgy hogy hogy mindannyian kijöttetek? -kérdezem aputól-
-Egy közös nyaralásra indulunk Ausztráliába, közel három hétig! -folytatja Ro apukája-
-Oké, jó szórakozást! -mondja Ro, majd mindenkinek adunk egy puszit és egy ölelést-
-10 perc és indul a gépünk Bostonba! -kiáltok fel-
-Jó lesz sietni! -mondja Ro már futva-
-Gyönyörű a házunk! -állapítottam meg-
-Igen..de még nem is voltunk a kertben...kinézünk? -kérdezte Ro-
Woooow...a kert varázslatos. Nem is haboztam, egyből levetettem magam a puha és selymes pázsitra.
*Ro*
Tory a fűben fekszik és úgy döntök hogy mellé fekszek. Csak fekszünk és a csillagokat kémleljük. Valamit motyog, de nem értem...mintha folyamatosan Niall nevét ismételgetné...
-Tory minden rendben? -fordulok oda hozzá-
-Hmm? -kérdez vissza-
-Csak mert Niall nevét ismételgeted...meg kellene ezt beszélnünk. -folytatom a kényes témát-
Ahogy kimondtam hogy Niall, egyből felül és értetlenkedik:
-Ezzel meg mit akarsz? Nem akarok erről beszélni! -kötötte ki-
-De Tory! Még is csak jobb lenne ha kiöntenéd a szíved...-győzködöm-
-A repülőtéren Zayn adott egy levelet amit Niall küldött. Még nem bontottam ki. Azt hiszem itt az ideje...
Kedves Tory! Kérlek ne tépd össze! Nem is tudom hogy kezdjem...Nem tudtam, hogy mit érzel irántam, és először még magam sem tudtam, hogy én mit érzek irántad. Most már tisztában vagyok az érzéseimmel, már tudom hogy szeretlek...-itt nem tudta tovább olvasni ezért eltépte-
-Mi lenne ha tábortüzet raknánk? -kérdezte egy "kit érdekel" vállrántást követően-
A válaszomat meg sem várta és már a kinti tűzhely felé vette az irányt. Már be volt készítve így csak meg kellett gyújtani amit Tory előszeretettel már meg is csinált. Az emlékkönyvekből (amit a fiúktól kaptunk) kivette az összes Niall-ös képet és elkezdte elégetni.
-Mit csinálsz? -kiáltok rá-
-Nem akarok emlékezni Rá! -mondta letörten-
-Tory, ez akkor sem megoldás! -mondtam, majd kezemet a vállára emeltem-
-Tudom...-majd ledobta a könyvet a földre, és felment a szobájába-
Ahogy felemeltem a könyvet több tucat kép esett ki belőle. Leültem nézegettem a képeket és emésztettem magam.
*Tory*
Fekszem az ágyamon és gondolkozok. Zakatol az agyam. Össze vagyok keveredve. Azt hiszem el meggyek sétálni, addig is ki tudom üríteni a fejem.
Boston csodálatos. Valahol a belvárosban sétálhatok. Auccs..valaki nekem jött...
-Huhh...bocs, ne haragudj...-kér elnézést illedelmesen egy nagyon helyes fiú-
-Semmi gond! -válaszolok majd lehajolok az ütközés következtében a földön landolt táskámért, a bökkenő csak az hogy Ő is érte nyúl így a kezünk összeér-
-Amúgy Josh vagyok! -mutatkozik be miközben visszaegyenesedünk-
-Én Tory! -majd nyújtom felé a kezem-
Josh gyere már! -hangzik hátulról-
-Nos, kedves Tory...nem lenne kedved velünk jönni? -kérdezi siettetve-
-De igen! -vágom rá egyből-
-Amúgy hova megyünk? -kérdezem pár lépéssel előrébb-
-Boston egyik legjobb szórakozóhelyre. -válaszol- Gondolom nem idevalósi vagy! -folytatja-
-Nem...ma költöztem ide. -válaszolom-
-Akkor feltétlenül be kell avatnunk! -mondja széles vigyorral az arcán-
*Ro*
*Pár órával később*
Hova tűnhetett Tory? -ahogy ezt megkérdeztem magamtól megcsörrent a telefonom-
-Igen? -szólok bele-
-Jó estét! Őn "Ro"? -szól bele egy női hang-
-Igen.
-A kórházból hívom, ugyanis...
2012. június 11., hétfő
első évad/15.A búcsú
*Tory*
Felkeltem a földről és elindultam az ágy felé,lefeküdtem és gondolkozni kezdtem.
Az érzéseimen nem bírtam uralkodni,úgyhogy megint sírásba kezdtem.
"Én ezt nem bírom,nem,nem-ezt ismételgetem magamban-
-El kell mondanom Ro-nak ,valakinek el kell mondanom -zakatol az agyamban hangosan-
*Ro*
-Ne félj !Nem lesz!-mondta és odahúzott magához Harry-
-Ro beszélhetnénk-hangzott az emeletről a kiáltás-
Felrohantam az emeletre és ilyennek még életemben nem láttam Tory-t.Szemei vörösek volt akár a rák,arca sápadt volt, és még most is csak sírni tudott ahogy meglátott.
-Tudod Ro-kezdett bele- én nagyon szeretlek téged és nem akarok,hogy ez legyen veled és Harry-vel ,használjátok ki ezt az 1napot-mondta majd megölelt-
-Tudod Tory,mielőtt elmegyünk,tudom hogy nehéz,de meg kell beszélnetek Niall-el-mondtam-
-Nem vagy éhes?-kérdeztem meg tőle-
-Dehogyisnem!5 perc,csak összeszedem magam és megyek is-mondta és bement a fürdőbe-
*Tory*
Megmosakodtam,átöltöztem és eldöntöttem,hogy számomra nem létezik olyan név,hogy Niall Horan.
Mielőtt kiléptem volna a szobámból vettem egy nagy levegőt,a szívem a torkomban dobogott.
Lementem és a konyha felé vettem az irányt.
-Szia Tory!-köszönt hangosan Zayn aki a hűtőben keresett valamit-
-Szia!
A pulton volt fagyi,csípsz,stb...
-Ro hol van normális kaja?-kérdeztem korgó nyomorral-
-Sajnálom,de most ettük meg-hangzott a kertből-
Nah mindegy mondtam magamba és felkaptam a cipőmet.
Kiléptem a házból,de Liam utánam futott.
-Hát te meg hová mész?-kérdezte-
-Kajálni valahova,nem jössz?-kérdeztem megszokásból,igazából most magányra vágytam-
-Most nem bocsi-majd vissza ment a házba-
*Ro*
Harry-vel kint voltunk a kertbe,amikor Liam kijött.
-Ro nem baj,ha nem kísértem el Tory-t kajálni?-kérdezte-
-Nem,de szerintem most jobb is ha egy kicsit egyedül van-mondta miközben Harry hajával játszottam-
*Tory*
Gyorsan beültem a Mekibe kajálni és siettem is haza.
Hazaértem,mindenki kint volt a kertben,úgyhogy gyorsan felsurrantam a szobámba és bezártam az ajtót.
Elővettem a bőröndjeimet és elkezdtem bele dobálni a cuccaimat.
*Ro*
Kint tábor tüzet gyújtottunk,úgy 11 lehetett amikor a fiúk elkezdtek inni én odaültem Liam mellé és beszélgetésbe kezdtünk:
-Holnap mentek haza-kérdezte szomorúan-
-Igen, úr isten még össze sem pakoltam ,gyorsan felsprinteltem az emeletre és beledobáltam a cuccaim nagy részét a bőröndjeimbe valahogy így:
Ezt még holnap használom,ez még kell,ez is ,ez is ,ez nem ez nem.Amikor evvel végeztem visszamentem a fiúkhoz jobban mondva Liam-hez.
-Tory-val mivan ?-kérdezte tágra nyílt szemekkel-
-Fenn van a szobájában és szerintee..-fejeztem volna be,ha Harry nem jön oda-
-Kislány,gyere velem,gyere-
-Harry be vagy rúgva,hagyjál menj vissza a többiekhez-mondtam kissé feldúltan-
-Nem,most velem jössz-mondta és felkapott,de most nem a medence irányába indultunk el,hanem bevitt-
-Harry hagyjál, nem érted be vagy rúgva-üvöltöttem rá-
Harry kitántorgott a többiekhez ,felmentem az emeletre,hogy ránézzek Tory-ra ,aki persze aludt.
Lementem a fiúkhoz és akkor odajött hozzám Niall:
-Mi van mit akarsz?-kérdeztem bunkón-
-De Ro én azt hittem,hogy Tory nem érez irántam semmit-mondta és mélyen a szemembe nézett-
Egy könnycseppet láttam az arcán.
-Niall!,menj fel Tory szobájába ébreszd fel és mondd meg neki,amit érzel- mondta és betessékeltem-
*Tory*
Mélyen aludtam mikor arra keltem,hogy valaki ül az ágyamon és simogatja az arcomat,mivel a szemeimet is lusta voltam kinyitni ezért:
-Ki vagy és mit akarsz?-kérdést tettem fel-
-Niall vagyok!-nah erre aztán kipattantak a szemeim és egyből felültem.
Émelygő érzést éreztem és sírni volt kedvem.
-Csak azért jöttem,hogy elmondjam-fejezte volna be,ha nem rohanok ki a szobából-
-Tory várj!várj már-ordított utánam-
-Niall!Hagyjál békén!-mondtam neki sírva-
-Tory!SZERETLEK-mondta ,a hangjából ítélve már ő is sírhatott ,mert szipogást hallottam-
-Nem érdekelsz,húzzál innen!-üvöltöttem,pedig ott állt tőlem 1 méterre-
Erre a többiek is felfigyeltek és bejöttek a házba a lépcső aljánál állva figyelték a történéseket.
-Tudod mit,én vagyok a hülye,hogy rohangálok utánad -üvöltött vissza-
-Csak,hogy tud egy sikítozós directioner is jobb nálad,aki csak azért szeret mert én vagy Niall Horan a One Direction-ból-folytatta-
Csak ott álltam szótlanul ez nagyon szíven szúrt,lerogytam a földre,de annyira még volt erőm,hogy elmondjam az érzéseimet:
-Szerettelek és még most is szeretlek,de nem akarok,hogy megtudják,hogy valaha is ismertelek vagy ,hogy beszéltünk és még valami TÖBBET MEG NE LÁSSALAK!-üvöltöttem és berohantam a szobámba,majd becsaptam az ajtót-
*Ro*
Az egész házban néma csend volt.
-Azt hiszem akkor mi most megyünk-mutatott az ajtó fele Louis-
-Az jó ötlet-támogattam Louis-t-
-Holnap hánykor indul a gépetek?-kérdezte Liam-
-16:00-kor-
-Szia én egyetlen Ro-m- jött oda Harry és a nyakamba csimpaszkodott-
-Szia Harry-kém-és nyomtam egy puszit a homlokára-
Mikor a fiúk elmentek gyorsan bebújtam az ágyamba .
Reggel mikor kipattantak a szemeim Tory bőröndjei már lent voltak és tojás rántottát próbált csinálni.
-Szia Tory,hogy aludtál?-kérdeztem tőle félve,hogy talán még mindig kivan akadva-
-Szia Ro!Teljesen jól-válaszolta,de mikor szembe fordult velem nem ez látszódott az arcán.
A szemei alatt karikák voltak és a szeme még mindig vörös volt-
-Lehozom a cuccaidat-ajánlotta fel,de a válasz meg sem várva felment az emeletre és hurcolta a nehéz bőröndöket-
*Tory*
2 óra lehetett,amikor a taxi a ház elé ért.Érzékeny búcsút vettünk a háztól és elindultunk a repülőtér felé.
Mikor megérkeztünk Jean várt minket.
-Jean!-rohantunk oda hozzá Ro-val-
-Sziasztok lányok!Nagyon fogtok hiányozni és Tory te jobbat érdemelsz -kacsintott egyet-
A csomagokat segített vinni.
-Sziasztok Lányok-köszöntek ránk hátulról-
Megfordultunk,hát kik mások voltak azok mint a fiúk.
-Sziasztok!-ugrottunk a nyakukba-
-Csináltunk nektek valamit,de ezeket egyesével fogjuk átadni nektek-mondta Liam-
-Tory!Nagyon örültem,hogy megismerhettelek nagyon fogsz hiányozni és vigyázz magadra-mondta Liam,aki a könnyeivel küszködött-
-Liam!-borultam a nyakába-
-Tory!Olyan vagy mint a kishúgunk-kezdett bele Zayn,de itt már nem bírtam és elbőgtem magam-
Mindenki elmondta a kis mondandóját,de Zayn félre hívott-
-Tory,Niall ma nem akart eljönni,de viszont ezt a kezembe nyomta,én sem tudom,hogy mi ez,de azt mondta,hogy feltétlenül adjam oda-
*Ro*
Mindenki nagyon szívhez szóló "monológot" mondott,de egy valaki még hátra volt Harry.
-Ro!Voltak hullámok a kapcsolatunkba,de te mindig kitartottál mellettem.Szeretlek és nagyon hiányozni fogsz-mondta Harry a könnyeivel küszködve-
-Harry beszélnünk kell,nem lehet köztünk semmi,hisz én jövőre Bostonban fogok tanulni te meg tee..-mondtam és én sem bírtam tovább és elsírtam magam-
Harry oda jött és megölelt,majd a fülembe súgta:Tudom!és még jobban magához szorított!
-Ro gyere,indul a gép 5 perc múlva gyere-idegeskedett Tory-
-Viszlát szerelmem-mondta Harry az arcomról letörölve a könnycseppeket majd adott egy búcsú puszit.
Tory-val egymásra néztünk és elmosolyodtunk és gyorsan mindegyik fiúnak nyomtunk egy puszit az arcára.
Tory valamit súgott Zayn-nek,és elindultunk a gép felé még vissza fordultunk egyszer,hogy integessünk és utána felszálltunk a gépre.
Felkeltem a földről és elindultam az ágy felé,lefeküdtem és gondolkozni kezdtem.
Az érzéseimen nem bírtam uralkodni,úgyhogy megint sírásba kezdtem.
"Én ezt nem bírom,nem,nem-ezt ismételgetem magamban-
-El kell mondanom Ro-nak ,valakinek el kell mondanom -zakatol az agyamban hangosan-
*Ro*
-Ne félj !Nem lesz!-mondta és odahúzott magához Harry-
-Ro beszélhetnénk-hangzott az emeletről a kiáltás-
Felrohantam az emeletre és ilyennek még életemben nem láttam Tory-t.Szemei vörösek volt akár a rák,arca sápadt volt, és még most is csak sírni tudott ahogy meglátott.
-Tudod Ro-kezdett bele- én nagyon szeretlek téged és nem akarok,hogy ez legyen veled és Harry-vel ,használjátok ki ezt az 1napot-mondta majd megölelt-
-Tudod Tory,mielőtt elmegyünk,tudom hogy nehéz,de meg kell beszélnetek Niall-el-mondtam-
-Nem vagy éhes?-kérdeztem meg tőle-
-Dehogyisnem!5 perc,csak összeszedem magam és megyek is-mondta és bement a fürdőbe-
*Tory*
Megmosakodtam,átöltöztem és eldöntöttem,hogy számomra nem létezik olyan név,hogy Niall Horan.
Mielőtt kiléptem volna a szobámból vettem egy nagy levegőt,a szívem a torkomban dobogott.
Lementem és a konyha felé vettem az irányt.
-Szia Tory!-köszönt hangosan Zayn aki a hűtőben keresett valamit-
-Szia!
A pulton volt fagyi,csípsz,stb...
-Ro hol van normális kaja?-kérdeztem korgó nyomorral-
-Sajnálom,de most ettük meg-hangzott a kertből-
Nah mindegy mondtam magamba és felkaptam a cipőmet.
Kiléptem a házból,de Liam utánam futott.
-Hát te meg hová mész?-kérdezte-
-Kajálni valahova,nem jössz?-kérdeztem megszokásból,igazából most magányra vágytam-
-Most nem bocsi-majd vissza ment a házba-
*Ro*
Harry-vel kint voltunk a kertbe,amikor Liam kijött.
-Ro nem baj,ha nem kísértem el Tory-t kajálni?-kérdezte-
-Nem,de szerintem most jobb is ha egy kicsit egyedül van-mondta miközben Harry hajával játszottam-
*Tory*
Gyorsan beültem a Mekibe kajálni és siettem is haza.
Hazaértem,mindenki kint volt a kertben,úgyhogy gyorsan felsurrantam a szobámba és bezártam az ajtót.
Elővettem a bőröndjeimet és elkezdtem bele dobálni a cuccaimat.
*Ro*
Kint tábor tüzet gyújtottunk,úgy 11 lehetett amikor a fiúk elkezdtek inni én odaültem Liam mellé és beszélgetésbe kezdtünk:
-Holnap mentek haza-kérdezte szomorúan-
-Igen, úr isten még össze sem pakoltam ,gyorsan felsprinteltem az emeletre és beledobáltam a cuccaim nagy részét a bőröndjeimbe valahogy így:
Ezt még holnap használom,ez még kell,ez is ,ez is ,ez nem ez nem.Amikor evvel végeztem visszamentem a fiúkhoz jobban mondva Liam-hez.
-Tory-val mivan ?-kérdezte tágra nyílt szemekkel-
-Fenn van a szobájában és szerintee..-fejeztem volna be,ha Harry nem jön oda-
-Kislány,gyere velem,gyere-
-Harry be vagy rúgva,hagyjál menj vissza a többiekhez-mondtam kissé feldúltan-
-Nem,most velem jössz-mondta és felkapott,de most nem a medence irányába indultunk el,hanem bevitt-
-Harry hagyjál, nem érted be vagy rúgva-üvöltöttem rá-
Harry kitántorgott a többiekhez ,felmentem az emeletre,hogy ránézzek Tory-ra ,aki persze aludt.
Lementem a fiúkhoz és akkor odajött hozzám Niall:
-Mi van mit akarsz?-kérdeztem bunkón-
-De Ro én azt hittem,hogy Tory nem érez irántam semmit-mondta és mélyen a szemembe nézett-
Egy könnycseppet láttam az arcán.
-Niall!,menj fel Tory szobájába ébreszd fel és mondd meg neki,amit érzel- mondta és betessékeltem-
*Tory*
Mélyen aludtam mikor arra keltem,hogy valaki ül az ágyamon és simogatja az arcomat,mivel a szemeimet is lusta voltam kinyitni ezért:
-Ki vagy és mit akarsz?-kérdést tettem fel-
-Niall vagyok!-nah erre aztán kipattantak a szemeim és egyből felültem.
Émelygő érzést éreztem és sírni volt kedvem.
-Csak azért jöttem,hogy elmondjam-fejezte volna be,ha nem rohanok ki a szobából-
-Tory várj!várj már-ordított utánam-
-Niall!Hagyjál békén!-mondtam neki sírva-
-Tory!SZERETLEK-mondta ,a hangjából ítélve már ő is sírhatott ,mert szipogást hallottam-
-Nem érdekelsz,húzzál innen!-üvöltöttem,pedig ott állt tőlem 1 méterre-
Erre a többiek is felfigyeltek és bejöttek a házba a lépcső aljánál állva figyelték a történéseket.
-Tudod mit,én vagyok a hülye,hogy rohangálok utánad -üvöltött vissza-
-Csak,hogy tud egy sikítozós directioner is jobb nálad,aki csak azért szeret mert én vagy Niall Horan a One Direction-ból-folytatta-
Csak ott álltam szótlanul ez nagyon szíven szúrt,lerogytam a földre,de annyira még volt erőm,hogy elmondjam az érzéseimet:
-Szerettelek és még most is szeretlek,de nem akarok,hogy megtudják,hogy valaha is ismertelek vagy ,hogy beszéltünk és még valami TÖBBET MEG NE LÁSSALAK!-üvöltöttem és berohantam a szobámba,majd becsaptam az ajtót-
*Ro*
Az egész házban néma csend volt.
-Azt hiszem akkor mi most megyünk-mutatott az ajtó fele Louis-
-Az jó ötlet-támogattam Louis-t-
-Holnap hánykor indul a gépetek?-kérdezte Liam-
-16:00-kor-
-Szia én egyetlen Ro-m- jött oda Harry és a nyakamba csimpaszkodott-
-Szia Harry-kém-és nyomtam egy puszit a homlokára-
Mikor a fiúk elmentek gyorsan bebújtam az ágyamba .
Reggel mikor kipattantak a szemeim Tory bőröndjei már lent voltak és tojás rántottát próbált csinálni.
-Szia Tory,hogy aludtál?-kérdeztem tőle félve,hogy talán még mindig kivan akadva-
-Szia Ro!Teljesen jól-válaszolta,de mikor szembe fordult velem nem ez látszódott az arcán.
A szemei alatt karikák voltak és a szeme még mindig vörös volt-
-Lehozom a cuccaidat-ajánlotta fel,de a válasz meg sem várva felment az emeletre és hurcolta a nehéz bőröndöket-
*Tory*
2 óra lehetett,amikor a taxi a ház elé ért.Érzékeny búcsút vettünk a háztól és elindultunk a repülőtér felé.
Mikor megérkeztünk Jean várt minket.
-Jean!-rohantunk oda hozzá Ro-val-
-Sziasztok lányok!Nagyon fogtok hiányozni és Tory te jobbat érdemelsz -kacsintott egyet-
A csomagokat segített vinni.
-Sziasztok Lányok-köszöntek ránk hátulról-
Megfordultunk,hát kik mások voltak azok mint a fiúk.
-Sziasztok!-ugrottunk a nyakukba-
-Csináltunk nektek valamit,de ezeket egyesével fogjuk átadni nektek-mondta Liam-
-Tory!Nagyon örültem,hogy megismerhettelek nagyon fogsz hiányozni és vigyázz magadra-mondta Liam,aki a könnyeivel küszködött-
-Liam!-borultam a nyakába-
-Tory!Olyan vagy mint a kishúgunk-kezdett bele Zayn,de itt már nem bírtam és elbőgtem magam-
Mindenki elmondta a kis mondandóját,de Zayn félre hívott-
-Tory,Niall ma nem akart eljönni,de viszont ezt a kezembe nyomta,én sem tudom,hogy mi ez,de azt mondta,hogy feltétlenül adjam oda-
*Ro*
Mindenki nagyon szívhez szóló "monológot" mondott,de egy valaki még hátra volt Harry.
-Ro!Voltak hullámok a kapcsolatunkba,de te mindig kitartottál mellettem.Szeretlek és nagyon hiányozni fogsz-mondta Harry a könnyeivel küszködve-
-Harry beszélnünk kell,nem lehet köztünk semmi,hisz én jövőre Bostonban fogok tanulni te meg tee..-mondtam és én sem bírtam tovább és elsírtam magam-
Harry oda jött és megölelt,majd a fülembe súgta:Tudom!és még jobban magához szorított!
-Ro gyere,indul a gép 5 perc múlva gyere-idegeskedett Tory-
-Viszlát szerelmem-mondta Harry az arcomról letörölve a könnycseppeket majd adott egy búcsú puszit.
Tory-val egymásra néztünk és elmosolyodtunk és gyorsan mindegyik fiúnak nyomtunk egy puszit az arcára.
Tory valamit súgott Zayn-nek,és elindultunk a gép felé még vissza fordultunk egyszer,hogy integessünk és utána felszálltunk a gépre.
első évad/14. "Mi lett volna"
Sziasztok! Ne haragudjatok hogy mostanában nem írtunk! Kárpótlásul ezentúl próbálunk minden nap új részt hozni! Puszi: Tory, Ro :)
*Ro*
Louis és Zayn már ott is vannak Tory szobájánál és fúrni kezdenek. Sikerült! -üvölt fel hangosan Zayn- majd a másik pillanatban már Louis segítségével felemelik teljesen ledöbbent barátnőmet és elkezdik lecipelni a lépcsőn, egészen ki a kertig és ott beledobják a medencébe. Majd ők is beleugranak
-Ti normálisak vagytok? -kérdezem tőlük a partról-
-Nem igazán...-válaszolja a hátam mögül Harry, majd ölbe vesz és velem együtt belecsapódik a medencébe-
Minden erőmmel azon voltam hogy valahogy kikászálódjak a már emberekkel csurig levő medencénkből. Kapóra is jött hogy már szinte mindenki a medencében van, mert így el tudtam bújni Harry elől, mert tudtam hogy vissza húzott volna a jég hideg medencébe. A medence szélén állok és valaki nekem jön, majdnem vissza esek, ráadásul hátra felé a vízbe, mikor valaki a part felől megragadja a kezem és egyensúlyba hoz, majd szorosan magához ölel...ezer hálám Mr. Styles! (csak tudnám hogy talált meg ilyen gyorsan...)
*Tory*
*Eközben*
Hurrá.-.-.A medence alját kémlelhetem, hála Zayn-nek és Loui-nak. Nem tudom mit akartak ezzel az egésszel. Én nem akarom ezt...nem akarok találkozni Niall-el. De ahogy kimondtam magamban Niall nevét, hirtelen vizet nyeltem, és a víz tetejére kell mennem. Ez nem igaz..a medence tele emberekkel, én meg itt szerencsétlenkedem, ugyanis mivel vizet nyeltem automatikusan köhögni kezdtem.
-Minden rendben? -kérdezi valaki a hátam mögül kezét a vállamra emelve...ismerős hang...ohhh, Niall az-
-Miért ne lenne! -válaszoltam mogorván miközben megfordultam hogy a szemébe nézhessek-
Nagyon ideges lettem, és ezt látszólag ő is észre vette. Hátat fordítottam neki és a legközelebbi part részhez mentem hogy ki tudjak szállni. Már a partnál vagyok de valaki elém áll és a kezét nyújtja:
-Segíthetek? -kérdezi röhögve a csurom vizes Zayn-
-Hát persze! -válaszolok mosolyogva, és mihelyst megfogom a kezét belerántom a vízbe, majd gyorsan kiszállok-
A fürdő felé veszem az irányt ahol törölközőt keresek és hallom hogy csukódik az ajtó. Megfordulok és látom, hogy Niall jött be és maga után gondosan behajtotta az ajtót.
-Beszélhetnénk? -kérdezi reménykedve-
-Nem akarok Veled beszélni! -majd elindulok az ajtó felé és kimenni készülődök de megfogja a kezem és vissza ránt-
-Kérlek Tory! Csak tisztázzuk a dolgokat! -kérlel tovább-
-Mit akarsz hallani? Hogy teljesen beléd szerettem? Hogy ro*hadtul fájt hogy más lánnyal látlak? Hogy szilánkokra törted a szívem? Hogy nem merek a szemedbe nézni mert félek hogy "csak" a fájdalomtól elsírnám magam? Mit akarsz még? -esek neki és arcomról könnycseppek gördülnek le-
-Én... nem... tudtam, hogy...-nyökög-
De én csak faképnél hagytam és bevágtam az ajtót. Felfutok a szobámba és bezárkózok.
*Ro*
-Beszélhetnénk? -kérdezi Harry miközben sétálunk be a nappaliba-
-Ig...-de nem folytatom mert látom hogy Tory sírva rohan a szobája felé- Szavad ne feledd! -mondom Harry-nek majd Tory után futok-
Mire felértem Tory már bezárkózott a szobájába. Tory nyisd ki! Mi a baj? -dörömbölök az ajtóján- De semmi válasz, csak hallom ahogy zokog. Leviharzok a lépcsőn és pont azzal találom szemben magam akit kerestem.
-Mit műveltél vele? -esek neki Niall-nek-
-Semmit. Én nem tudtam hogy mit érez irántam...én azt hittem...-magyarázkodik-
-Mégis mit?... De tudod mit?! Old meg Te a saját problémádat, én csak szegény Tory-t sajnálom, a legjobb barátnőm és teljesen össze törted! -folytatom jogos kiakadásom-
-Ro? -szól közbe Harry-
-Igen?
-Valami baj van? -kérdezi ijedten-
-Kérdezd meg a drágalátos barátodat! -majd faképnél hagytam mindkettőjüket-
Kimentem a konyhába és előkotortam két Algopyrint. Az egyiket bevettem a másikat átcsúsztattam Tory ajtaja alatt. Ahogy leértem ismét a konyha felé vettem az irányt, hideg vízzel kezdtem mosni a kezem -ha ideges vagyok mindig ezt csinálom- majd hátulról átkarolta a derekam Harry.
-Ez az Ő dolguk! Oldják meg Ők! -suttogja a fülembe-
Megfordulok és már nem tudtam türtőztetni magam: elfogott a sírógörcs.
-Tudom. De rettegek hogy a mi kapcsolatunkkal is ez lesz! -bújok oda hozzá zokogva-
*Tory*
Itt ülök összekuporodva az ágyam mellet és azon zakatol az agyam, hogy mi lett volna ha soha nem ismerjük meg őket, ha soha nem esek bele Niall kezeibe, ha soha nem szeretek bele...de mind ez csak "mi lett VOLNA". Észre veszem hogy valaki becsúsztatott egy Algopyrint az ajtóm alatt...örök hálám Ro! Beveszem és csak reménykedek hogy álomba tudom sírni magam...
*Ro*
Louis és Zayn már ott is vannak Tory szobájánál és fúrni kezdenek. Sikerült! -üvölt fel hangosan Zayn- majd a másik pillanatban már Louis segítségével felemelik teljesen ledöbbent barátnőmet és elkezdik lecipelni a lépcsőn, egészen ki a kertig és ott beledobják a medencébe. Majd ők is beleugranak
-Ti normálisak vagytok? -kérdezem tőlük a partról-
-Nem igazán...-válaszolja a hátam mögül Harry, majd ölbe vesz és velem együtt belecsapódik a medencébe-
Minden erőmmel azon voltam hogy valahogy kikászálódjak a már emberekkel csurig levő medencénkből. Kapóra is jött hogy már szinte mindenki a medencében van, mert így el tudtam bújni Harry elől, mert tudtam hogy vissza húzott volna a jég hideg medencébe. A medence szélén állok és valaki nekem jön, majdnem vissza esek, ráadásul hátra felé a vízbe, mikor valaki a part felől megragadja a kezem és egyensúlyba hoz, majd szorosan magához ölel...ezer hálám Mr. Styles! (csak tudnám hogy talált meg ilyen gyorsan...)
*Tory*
*Eközben*
Hurrá.-.-.A medence alját kémlelhetem, hála Zayn-nek és Loui-nak. Nem tudom mit akartak ezzel az egésszel. Én nem akarom ezt...nem akarok találkozni Niall-el. De ahogy kimondtam magamban Niall nevét, hirtelen vizet nyeltem, és a víz tetejére kell mennem. Ez nem igaz..a medence tele emberekkel, én meg itt szerencsétlenkedem, ugyanis mivel vizet nyeltem automatikusan köhögni kezdtem.
-Minden rendben? -kérdezi valaki a hátam mögül kezét a vállamra emelve...ismerős hang...ohhh, Niall az-
-Miért ne lenne! -válaszoltam mogorván miközben megfordultam hogy a szemébe nézhessek-
Nagyon ideges lettem, és ezt látszólag ő is észre vette. Hátat fordítottam neki és a legközelebbi part részhez mentem hogy ki tudjak szállni. Már a partnál vagyok de valaki elém áll és a kezét nyújtja:
-Segíthetek? -kérdezi röhögve a csurom vizes Zayn-
-Hát persze! -válaszolok mosolyogva, és mihelyst megfogom a kezét belerántom a vízbe, majd gyorsan kiszállok-
A fürdő felé veszem az irányt ahol törölközőt keresek és hallom hogy csukódik az ajtó. Megfordulok és látom, hogy Niall jött be és maga után gondosan behajtotta az ajtót.
-Beszélhetnénk? -kérdezi reménykedve-
-Nem akarok Veled beszélni! -majd elindulok az ajtó felé és kimenni készülődök de megfogja a kezem és vissza ránt-
-Kérlek Tory! Csak tisztázzuk a dolgokat! -kérlel tovább-
-Mit akarsz hallani? Hogy teljesen beléd szerettem? Hogy ro*hadtul fájt hogy más lánnyal látlak? Hogy szilánkokra törted a szívem? Hogy nem merek a szemedbe nézni mert félek hogy "csak" a fájdalomtól elsírnám magam? Mit akarsz még? -esek neki és arcomról könnycseppek gördülnek le-
-Én... nem... tudtam, hogy...-nyökög-
De én csak faképnél hagytam és bevágtam az ajtót. Felfutok a szobámba és bezárkózok.
*Ro*
-Beszélhetnénk? -kérdezi Harry miközben sétálunk be a nappaliba-
-Ig...-de nem folytatom mert látom hogy Tory sírva rohan a szobája felé- Szavad ne feledd! -mondom Harry-nek majd Tory után futok-
Mire felértem Tory már bezárkózott a szobájába. Tory nyisd ki! Mi a baj? -dörömbölök az ajtóján- De semmi válasz, csak hallom ahogy zokog. Leviharzok a lépcsőn és pont azzal találom szemben magam akit kerestem.
-Mit műveltél vele? -esek neki Niall-nek-
-Semmit. Én nem tudtam hogy mit érez irántam...én azt hittem...-magyarázkodik-
-Mégis mit?... De tudod mit?! Old meg Te a saját problémádat, én csak szegény Tory-t sajnálom, a legjobb barátnőm és teljesen össze törted! -folytatom jogos kiakadásom-
-Ro? -szól közbe Harry-
-Igen?
-Valami baj van? -kérdezi ijedten-
-Kérdezd meg a drágalátos barátodat! -majd faképnél hagytam mindkettőjüket-
Kimentem a konyhába és előkotortam két Algopyrint. Az egyiket bevettem a másikat átcsúsztattam Tory ajtaja alatt. Ahogy leértem ismét a konyha felé vettem az irányt, hideg vízzel kezdtem mosni a kezem -ha ideges vagyok mindig ezt csinálom- majd hátulról átkarolta a derekam Harry.
-Ez az Ő dolguk! Oldják meg Ők! -suttogja a fülembe-
Megfordulok és már nem tudtam türtőztetni magam: elfogott a sírógörcs.
-Tudom. De rettegek hogy a mi kapcsolatunkkal is ez lesz! -bújok oda hozzá zokogva-
*Tory*
Itt ülök összekuporodva az ágyam mellet és azon zakatol az agyam, hogy mi lett volna ha soha nem ismerjük meg őket, ha soha nem esek bele Niall kezeibe, ha soha nem szeretek bele...de mind ez csak "mi lett VOLNA". Észre veszem hogy valaki becsúsztatott egy Algopyrint az ajtóm alatt...örök hálám Ro! Beveszem és csak reménykedek hogy álomba tudom sírni magam...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)